Nagyon vártuk a telet. Tudom ez furcsának tűnhet, de ezt az időszakot vártuk már 2 éve, mivel a védőnő nyugdíjba ment és gondoltuk, hogy Heni kerülhet a helyére. Végülis, ha van a faluban egy védőnő logikus, hogy annak adunk munkát. Húzódott-halasztódott az ügy egészen februárig, mikor is értékelték a pályázatokat és legnagyobb megdöbbenésünkre nem Heni kapta meg a munkát, hanem egy olyan Hölgy akinek volt munkája egy másik faluban (kb 70 km-re Vattától), de ott volt helyettesítőként amíg a régi védőnő szabadságát töltötte nyugdíjazás előtt.
Hirtelen azt sem tudtuk, hogy mihez kezdjünk. Annyira számítottunk arra a munkára. Megoldotta volna a likviditási problémáinkat és a házat is rendbe tudtuk volna rakni. De sajnos ez nem így sikerült.
Döntenünk kellett, hogy hogyan tovább és kénytelen-kelletlen amellett döntöttünk, hogy szétnézünk másik falukban állás után. Egy napon lepasszoltuk a gyerekeket és beültünk a kocsiba, majd irány Debrecen és környéke. Azonnal mehetett volna Heni dolgozni Debibe, de már nem akartunk a városba visszaköltözni. Felhívtunk önkormányzatokat, területi védőnőket és meglepetésünkre egy nap alatt legalább 10 állása lehetett volna Heninek úgy, hogy szolgálati lakással, mindennel.
Mindenesetre a választásunk egy kb. 1500 fős falura, Tiszaszőlősre esett (Tiszafüredtől 7 km). Beszéltünk a polgármesterrel , megnéztük a szolgálati lakást és rábólintottunk.
Hazamentünk és gyors tervezgetés után (mit is hogyan csináljunk) kb. két hét múlva leköltöztünk Szőlősre.
Közben el kellett adnunk az állatokból. Vattán 5000 m2-es porta volt, itt kb 1000 m2. Mai napig, amikor Vattán járok arra gondolok, hogy mi mindent lehetne csinálni azon a portán. De azt hiszem, hogy ez már csak álom marad.
Elkezdtük meghírdetni az állatokat. Nem sok mindent adtunk el, mivel úgy voltunk vele, hogy jól jönnek azok majd Szőlősön is és igazunk is lett. Mindenesetre megszabadultunk a libáktól és kacsáktól. Kacsákból csak a vadkacsákat (bár arról nem írtam, hogy azt is vettünk pár darabot)hoztuk le magunkkal.
