Mivel megjött a tavasz gondoltam, hozok még pár kecskét magunknak. Így elkezdtem utánanézni a neten és hamarosan hoztam két vemhes kecskét Debrecenből. Mind a kettő F1-es búrkecske, ami azt jelenti, hogy az apa búr kecske volt(legalábbis ebben az esetben), az anya pedig valami más (ezeknél parlagi). Az egyik hamarosan le is ellett és mivel búrral volt pároztatva egy gyönyörű kis bakot ellett. Hamarosan mindenki a csodájára járt olyan szép kiskecske lett. Ha egyszer lesz időm és megtalálom, hogy hogy lehet képeket betölteni a blogba rakok be róla képet is. A másik sajnos becsapott. Ugyan megindult a teje, de a mai napig nem ellett le. Nem baj, majd jövőre....talán.
Megvan a képfeltöltés:) Gabika most.
Nemsokára hoztam még vagy öt anyakecskét kicsikkelkel együtt. A kicsiket meglepően gyorsan elkapkodták. Kevés is lett, pedig azt sem tudom mennyi volt nálam összesen, de vagy 15 biztos. Kiválogattam az anyákat is és végülis összesen 7 kecske maradt nálam, ebből az egyik Gabika a majdnem tiszta búr bak.
A kicsikből vágtunk is le. Volt egy amelyik születési rendellenességgel jött világra. Sajnos a fütyköse nem jól fejlődőtt és nem tudott rendesen pisilni. Volt még pár fiú kecske, amit levágtunk és volt egy anya is. Sajnos a szívével volt gond és így is úgy is megdöglött volna.
Közben eldöntöttük, hogy birkánk nem lesz egy darabig. Maradunk a kecskéknél. Így Dolly is vágásra került. Az egyik barátom vágta le és utána nagyon finom birkapörköltet csinált belőle. Itt kóstoltam először agyvelőt. Kicsit ódzkodtam tőle, de miután a kétéves fiam felzabálta a felét (el sem lehetett tőle venni) gondoltam csak megkóstolom én is. Tényleg finom. Kenyérre kenve olyasmi az íze, mint a csontvelőnek (azt mindíg szerettem).
Időközben (mivel már volt elég tej) nekikezdtünk kikísérletezgetni a sajtgyártást is. Eleinte natúr sajtot csináltunk csak, de aztán jöttek az ígények a kaprosra, lilahagymásra, kakukkfüvesre és egyebekre. Szerencsére mindenkinek nagyon ízlett, így elkezdtük gyártani. Persze a savanyú tejből túrót, tejfölt csináltunk, de ez már nem volt újdonság.
Íjjászversenyre is vittünk belőle kóstolót és pillanatok alatt elfogyott mind.
Később rájöttünk, hogy mindíg elfelejtek szappant venni és véletlenül ráakadtam egy receptre a neten. Kecsketejes szappan. Mondjuk azok a receptek nekem nem feltétlenül váltak be, de kis átalakítással (már teljesen másként csinálom) használhatóak voltak.
Mindenesetre kezdett érdeklődés mutatkozni a kecsketejes szappanunk iránt is.
A szomszéd faluból (Abádszalók) vettem 15 néma kacsát. Én jobban szeretem a magyar kacsát(több zsírja van), mindenesetre ez volt kéznél. Mikor kicsit nagyobbak lettek eladtam belőle öt darabot és most 10 rohangászik az udvaron. Ezekből kerülnek ki a jövő generáció alapítói.
Ül a kacsa...ennyi esőt még ők sem szeretnek.
