Sziasztok ismét!

Hirtelen már kezdem úgy érezni túl gyakran írok, dehát van is mit. Hála Istennek!

Most arról kell szólnom, hogy új lakók érkeztek hozzánk megint. Vettem egyik ismerősömtől 9 kecskét. Mikor elindultunk otthonról, 8-ról volt szó, de mire elindultunk tőle 9 lett belőle. Cca 100 km-t kellett mennem érte és ezt alsó hangon is 3 óra alatt tettük meg. És most nem az utak minőségét szidom, hanem közbe ejtettünk egy ismerőst is. Haverommal mentünk Balatonra (nem a tóhoz, hanem a faluba { Egertől Bélapátfalva felé kell menni}) és közben eszünkbe jutott, hogy ha már Eger, kellene venni bort is. Másik ismerősnek telefonáltunk, találkoztunk és már mentünk egy kis pince felé. Nem szeretek bort venni nagy pincékben. Az egy dolog, hogy drága, a másik része, hogy nem is olyan minőségű a bor. Jobban szeretem azokat akik maguknak csinálnak bort sok generációnyi hagyománnyal, mint azokat akik csak pénzt akarnak keresni. Tokajban van egy pince ahová évről évre járunk vásárolni (egy kis borház, van rajta egy csengő és a nénike cca 15 perc elteltével lejön valamelyik házból és ad nekünk bort). Immáron Egerben is van ilyen pince.

Szóval vettünk vagy 15-20 liter bort (most is azt kortyolgatom:)).

Aztán megnéztük, mit is csinál az egyik ismerősünk. Gyönyörű fa munkákat (órát, dísztárgyakat) készít Sanyi bátyánk. Pedig buszsofőr volt. Kaptam tőle nyílvesszőkhöz testet (a fa rész), majd cserébe adok neki bőröket sámándobhoz. Lassan készül majd a miénk is. Persze a képeket arról is várhatjátok:)

Nagy nehezen elértünk Balatonra.  Nem is akartam visszajönni onnan. Az igazság az, hogy hegyekhez, erdőkhöz szokott gyerek vagyok (cca 30 évig szoktam) és itt az alföldön nem mondhatnám, hogy olyan jól érzem magam. Hiányoznak a hegyek. Mindíg Wass Albert mondata jut eszembe.: Adjátok vissza a hegyeimet! 

De nem adják, nem baj majd visszaszerzem 2-3 év múlva. Kitolok az alfölddel és visszaköltözök a családdal a hegyekbe. Legalábbis ez a terv.

Nem mondom, van varázsa az alföldnek, de nekem, mint hegyekben-erdőkben járó emberkének ez el is múlt pár hónap alatt. Egy dolgot sajnálnék, vagy hiányolnék: a reggel a Tisza felől érkező levegőt. Az hiányozna. De ezt bármikor elcserélném az erdők illatára, a vaddisznók túrására, a szarvasok megugrására, a gombák keresésére, a hegyi patakok csörgedezésére, a vízesések robajára, a barlangok sötétjére.

Gondolom nekem azért jelent ennyit, mivel ott nőttem fel, de nem értem az alföldi embert. Pedig biztos neki is megvan a maga oka, hogy miért szereti a pusztaságot.

No de. A lényeg amiért belekezdtem az írásba: Jött 9 kecske.

Itt vannak a képek:

Új király érkezett a portára!

Azért gyönyörűek nem? A lányok (7-en vannak) vemhesek. Lassan elleni fognak. A két bakból a fehér vágásra fog kerülni. Úgy néz ki, hogy szerdán. Sok a bak. Sajnálom, de kell a hús. Enni kell. A nagy szarvú Király marad. Ha minden jól megy. A többieket is szeretném, ha maradnának, de az asszony ágál ellene. Azt mondja sok az állat. Igaza is van (főleg, hogy most rá is több munka marad velük a munka miatt), de ha nem akarok rabszolgaként dolgozni, akkor fejleszteni kell. Szóval várok egy kicsit és majd megbékél. Remélem.

Mellékesen olcsón is vettem őket. A 9 kecske volt 60.000 forint. Ha most eladnám, minimun 120.000-et kapnék érte. A fiam most tudta meg, hogy mennyiért vettem őket. Első reakciója, hogy annyiért veszek egy lovat:) Felelőtlenül megígértem neki, hogy veszünk egy pónit. Így tartanom is kell magam hozzá. De legalább azt nem ígértem meg, hogy mikor:):):):):) (ő is olvassa mikor írom:))

Egyébként a Király szarvainak szarv fesztávolsága kb 1 méter. Alig bír forgolódni:) De majd megszokja.

A lányok között van kb. 3 ami előhasú, de már tőgyelnek. Szóval lassan lesznek kiskecsék tőlük. Van benne 2 szánentáli. Ők mindenképp maradnak. Csak nehéz megkülönböztetni őket Fehérkétől. De majd ezt is megoldjuk. Ha jól emlékszem az egyik Julcsa, a másik Marcsi. De hogy melyik melyik, azt nem tudom:) Majd kölcsönösen megszokjuk egymást.

Ja...majd el felejtettem. Van egy kecske (jerke) aki  idegen nyelveket tanult. Folyamatosan röfög. El is neveztük Miss Röfinek. Jó fej. Csak hallgatni kell, hogy honnan jön a röfögés és tudjuk hol az egész bagázs. Egyébként ha hiszitek ha nem, tényleg olyan, mint egy disznó.  Nem tudnátok megkülönböztetni a hangja alapján.

A srác akitől vettük mondta, hogy sokan nézték már és sokan mondták, hogy vágja le. A doki azt mondta, hogy az orsövényével van gond. Aztán jöttek öreg juhászok is. Ki ezt , ki azt mondta, de volt egy öreg aki azt mondta, hogy ez a kecske túl éli a gazdáját. A lényeg, hogy 4 éve folyamatosan röfög (minden lélegzetvételnél, szóval a malac elbújhat mellette) és megcáfolt mindenkit aki azt mondta, hogy másnap reggelre megdöglik. Mindenesetre érdekes dolog. Nemsokára jön a doki, én is megkérdem.

Janival (akivel szoktuk vágni a disznót, meg sokmindent) kitaláltuk, hogy főzünk cseresznye pálinkát. Remélem összejön. Jó borhoz jó pálinka dukál.

No megyek pihenni, mert a bor meghozta az íráshoz a kedvem, az írás a borhoz és ez így ördögi körnek fog bizonyulni. Ami nem is lenne nagy gond, ha reggel 4-kor nem indulnék dolgozni.

Jut eszembe: Nem vágtunk disznót vasárnap. Elhalasztottuk jövő hónap elejére.

Szóval: Sziasztok

U.i.: Ha helyesírási hibát találtok, elnézést, a nagyobbik fiam lektorálta későn este.:)