A helyzet eléggé keservesen alakult. Ami pénzünk volt belefektettük az angliai útba, így amikor hazjöttem éppen csak jobban álltunk, mint az előző év elején. Mivel itthon sem volt munka, maradt megint az a helyzet, hogy állatokat kell venni.Megmondom őszintén, hogy elkeserítő volt a látvány amikor hazajöttem. Az udvaron semmi nem mozdult. Teljesen üres volt. Még a kutyát is odaadtuk öcsémnek:(
Megint elkezdtünk dolgozni. Szerencsénkre vissza tudtuk szerezni a kecskék nagy részét. A bakot addigra már levágták (később ettem a húsából és ekkor szerettem igazán bele a kecskébe. Minden húsok közül a kecskének a legjobb a húsa. Persze, ha jól van megcsinálva). Fruzsi és Fehérke visszakerült hozzánk, sőt Fehérke fia és Fruzsi lánya is velük tartott. A bakot ismét Ivánkának neveztük el.
Visszakerült hozzánk Floppy (a kutya)is. De ugyanúgy nem voltak lábasjószágok és malacok. Szerencsénkre éppen árultak kitojt tyúkokat és vettünk belőle vagy 30-40 darabot. A vásárban vettem 20 kacsát és 10 libát. Persze kicsiket, de gyorsan nőttek. Következő vásáron sikerült hozzájutnom pulykához is (mondtam, hogy kipróbálom). Igaz nem napos pulykát vettem, hanem már nagyobbat és meg is maradtak. Sőt, szerencsénk is volt, mivel mint kiderült párban voltak. A mai napig a kertben vannak és nem is tervezem, hogy levágom őket.
Szóval megint benépesítettük az udvart, bár még nem volt meg minden.
A kecskegyógyító alsó szomszédtól vásároltam malacokat. Igaz havonta egyet, de végülis lett 3 darab amit, ha tehettem szabadon tartottunk. Én elkötelezett híve vagyok a szabadtartásnak. Jobb az állatnak is és az embernek is 10-edannyi gondja van velük, mintha be lennének zárva. Csak hát hely kell hozzá.
Ekkor kezdtünk el kecskesajtot csinálni. Sajnos kevés információ lévén és kevés tejből (amit ritkán használhattunk kísérletezgetésre) nem sokra mentünk vele. Ma már tudom, hogy az volt a baj, hogy mindenképpen fokhagymásat akartam és azzal, hogy belefőztük a fokhagymát a tejbe taknyos lett az egész. Nem állt szépen össze. Az íze nem volt rossz, de az állaga pocsék lett.
Ekkor kezdtünk el befőtteket is berakni. Rengeteget sikerült elraknunk. Lett összesen vagy 150 üvegnyi. Cseresznye, megy, szilva, csalamádé, minden. Csak az uborka nem sikerült az Istennek sem. De már mindegy. Raktunk el helyette savanyúkáposztát. Kár, hogy a városon már nem csinálják ezeket. Sokkal jobb a sajátot enni, mint a boltit. Bár aláírom sokszor álltunk még este 11-kor a nyárikonyhában. De megérte.
