Telt múlt az idő és a feleségemnek elfogyott az anyateje. Tápszert nem akartunk adni a kicsinek (meg hát elég drága is volt) így kis fejszámolás, osztás-szorzás után meghoztuk a következő döntésünket.
Hozzunk kecskét. Végülis legalább nem kell füvet nyírni. De a feleségem a lelkemre kötötte, hogy csak kiskecskét hozhatok. Elkezdtem nézelődni, leültem a net elé (mobil net ami csak EDGE-n kapcsolódott, tehát tetű lassú volt) és találtam Füzesabonyban. Itt kell hozzátennem azt is, hogy az édesapám nélkül ez nem ment volna. Ugyanis van neki egy Opel Astra Caraván kocsija, ami (mivel ő ekkor nem használta) nálam volt. Szerencsére amikor vette úgy döntött, hogy kombi autót vesz és ez nekem lehetőséget adott arra, hogy lépni tudjak az állatok ügyében (bár érthető okokból ő ezt nem nagyon értékelte).
Nosza egy kis telefonálgatás után beugrottam a kocsiba és meg sem álltam Abonyig. Volt ott sok kecske és nem győztem válogatni. Ugyan az eredeti terv 1 darab kiskecske volt, de gondoltam átlépem a megegyezést és kiválasztottam egy jerkét (lányt) és egy gidát (fiút) Ha jól emlékszem a kettőt vettem meg 9.000 forintért. Gondoltam, ha már van kecske, legyenek utódok is.
Fehérke és Ivánka.
Hazavittem őket, persze a család kint várt, hogy lássák az új állatokat. Gyorsan kipakoltam a kecskéket. Szaladgáltak, ugráltak nagyon tetszett mindenkinek. Azt hiszem igazából nem tudtuk mit is vettünk a nyakunkba, de ezt majd később.
A fiú Ivánka lett a leány pedig Fehérke (stillszerűen mivel hófehér szánentáli jellegű kecske).
Ahogy rohangáltak felvetettem, hogy jó jó, van kecskénk, de nincs tejünk. Így gyors megbeszélés után vissza a kocsiba és irány Abony. Akkor vettem meg Fruzsi nevezetű kecskénket 14.000 forintért.
A kilátás...Fruzsival (jobb oldalt) a háttérben
Mivel sosem fejtünk kecskét (sőt semmilyen állatot) elmagyaráztattam a hölggyel hogy is kell. Hazavittem Fruzsit és eljött a délután. Nekikezdtünk fejni. Vagyis az asszony, mivelhogy tudtommal ez női munka. Nem kell mondanom, hogy egy csepp tej nemsok annyit sem tudtunk kifejni a kecskéből. Hála Istennek elég türelmes jószág volt, akkor is így hősiesen állta kínlódásunkat. Ismét telefonálgatás, majd a hölgy elmagyarázta Heninek (feleségemnek) is,hogy is működik a dolog. És nem sokra rá megjelent az első tejsugár. Nem tudom már meddig tartott a fejés de biztos több volt, mint fél óra (mostanság egy kecske max fél perc, bár én fejem:)), de a lényeg, hogy a saját tejünket ihattuk. Viszonylag olcsón sikerült kiváltani a bolti tejet és a tápszert.
A kisebbik fiam és Ivánka.
