Miközben ezek a dolgok történtek a Miskolci dolgaim is nagyban megváltoztak. Megszünt a dolgaim nagy része. Maradt a kocsma és az informatika. Meg persze a család. Így már rájuk is jutott egy kis idő.
De menetközben az informatikai részünk a túl nagy konkurencia miatt kissé leépítettük. Igazából csak annyira működött (és működik ma is), hogy a nagyobb megrendelőinket megtartottuk és nem is kerestünk új ügyfeleket. Aki informatikában dolgozik megérti, hogy ez amúgy sem lett volna egyszerű feladat. Anno 2000 körül (amikor kezdtük) már sok cég volt a piacon, de inkább csak hardver szempontjából számítottak. A szoftverfejlesztés nem tucat dolog volt, mint manapság. Ma már ha valaki szeretne egy weblapot, vagy egy speciális, számára elkészített szoftvert bármikor talál egy egyetemistát aki potom összegekért megírja, ráadásul az ilyen típusú cégek száma is hatványozottan nő évről évre, így úgy gondoltam, hogy én ebben nem kívánok részt venni. Maradtunk annál ami van így legalább rájuk mindíg lesz időnk.
Nemsokkal később a kocsmát is feladtam. Nehéz volt bejárni Miskolcra (főleg hazajönni:)). Ráadásul ekkor már javában dúlt a válság (bár azt hiszem, hogy ezt hivatalosan még nem jelentették be). Mindenesetre már érződött, hogy az embereknek kevesebb lett a pénze. Mivel ez egy kicsi rock kocsma volt törzsvendégekkel a bevétel elkezdett csökkenni. Arról nem is beszélve, hogy a másnap pihenéssel telt és gyakorlatilag semmire nem jutott idő.
A lényeg, hogy a kocsma is máshoz került és ott maradtunk egy falu közepén minimális (és főleg teljesen kiszámíthatatlan) bevétellel. A terveink megvoltak a ház további újjítgatásaira, de csak annyit tudtunk előre haladni amihez maradt anyag. Hát igen, havi 100-120 ezer forintból amiből 50 ezer vagy megérkezik vagy nem (mármint időre) nem nagyon lehet ugrálni. Főleg, hogy havi kiadásaink összege kaja nélkül elérte a havi 50 ezer forintot.
Előre láttuk, hogy ebből hamarosan baj lesz, így ahelyett, hogy ültünk volna a fenekünkön várva az elkerülhetetlen csődöt (ami pár hónap múlva biztosan bekövetkezett volna) úgy döntöttünk, hogy belekezdünk az állattartásba. Igaz ez akkor még csak annyira fogalmazódott meg bennünk, hogy legyen annyi állatunk ami minket ellát tojással és hússal.
Ekkor 2008 tavaszát írtuk.
Első lépésként megérdeklődtem a szomszédoknál, hogy hol vették a tyúkokat. El is mondták és elmentem Szentistvánra, ahol minden pénzünkből (kemény 13000 forintból) vásároltam 10 darab tyúkot. Ugyan drága volt, de fiatal jércék voltak és jóideig elláttak tojással minket. Összességében hamar visszahozták az árukat. Eredetileg kitojt tyúkot szerettünk volna, de helyben akkor nem árultak és mivel ezen a téren kevés ismeretséggel rendelkeztem így nem is tudtam, honnan beszerezni. Persze könnyű lenne azt mondani, hogy az interneten lehetett volna találni, de sajnos akkor netünk sem nagyon volt. Igazából nem futotta rá.
És ekkor élet támadt a hatalmas portán.
