Ezekután elkezdődött a mindennapi munka. Naponta kétszer ellátni az állatokat, fejni, takarítani őket. Naponta kaszálni a kecskéknek. Főleg ez volt húzós munka. Aztán gondoltam egyet és kitaláltam, hogy a mögöttünk lévő legelőből leválasztok egy darabot. Neki is kezdtem és megvettem a villanypásztort. Felszereltük Jani haverommal és be is üzemeltük. A baj csak az volt, hogy a kecskéket nem nagyon érdekelte a dolog és továbbfejlesztettük az ötletet. Kihúztunk még két sor zsinórt, de alapjában véve ez sem oldotta meg a gondot, mivel a kecskék továbbra is kimentek. Ezért maradt a kaszálás, meg közben legeltetés. Már nagyon unom, de hát nincs mit tenni, de ha minden igaz jövőhéten jön a széna és akkor nagyrészt azt fognak kapni. Akkor kényelmesebb lesz....csak drágább.
Időközben történt egy kisebbfajta tragédia a faluban az egyik néninél. Elpusztult egy koca disznó, úgy, hogy volt 14 darab kismalaca. De még csak 5 naposak voltak. A néni nem tudta felnevelni őket és így hozzám került mind. Képzeljetek el egy kismalacot ami a tenyeredben kényelmesen elfér. Még nagyon picik voltak. Így hirtelen megint megemelkedtek a kiadások, mert vettem nekik tápot (bár igazából semmit nem ért), így maradtam a kecsketejnél hígítva. Be kellett szereznem egy vályut is, mert amik voltak itthon vályuk , azokat nem érték fel. Szerencsére egy Abádszalóki barátom csinált nekem egyet és az már megfelelt a célnak. Szerencsémre a fele azonnal elkezdett magától enni, így csak a felét kellett cumiztatnom, de hamarosan már mind magától evett (már ami nem hullt el addig). Főztem bele rizst, búzadarát. Ezt nagyon szerették. A gond csak az volt, hogy 3-4 óránként kellett nekik enni adni. Így az utolsó kajálásuk éjfélkor volt az első fél 5 -5 óra körül (valamit csak kellett aludni) . Közben pedig folyamatosan. De még nagyon kicsik voltak, így kb. két naponta elvesztettem egyet. Az egyik várható volt, mert már amikor elhoztam őket, akkor is elég ramatyul nézett ki. A vége az lett, hogy a 14 malacból 7 maradt meg. Ebből kettőt visszaadtam a néninek és öt maradt nálam. Mostmár szép nagyok. Szépen nőnek és valószínűleg hagyok meg belőlük kocának valót is. Tipikusan azok a malacok amiket fényképeken látni vagy rajzolnak ilyeneket. Gyönyörűek.
Már csak 10 darab malac van:(
Az egyiket cumiztatom.
A kecskéknek gyűjtögettem a szénát télire. Össze is jött vagy három kazal, csakhogy a sok eső miatt mind berohadt, így vennem kellesz a szénát. De legalább az nem annyira drága, mint a termény. Annak nagyon felment az ára, pedig az ismerősöknél annyival nem lett kevesebb a termés, ami indokolná ezt az árat. Legalábbis az ismerősöknél. Persze biztos voltak olyanok akiknek a termés nagy része odalett. Ráadásul a legnagyobb baj nem is az ár, hanem az, hogy nincs is. Jöttek a felvásárlók és elvittek mindet. Még jó, hogy Vattán Gyulának van. Így legalább onnnan tudok hozni.
