Sziasztok!

Tudom régen írtam, de sajnos nem sok időm van mostanság, ráadásul beteg volt az egész család. Mellékesen közbejött egy esküvő is.

Az időhiány nem a kecskék miatt van, hanem a vásárra való készülődés miatt. A kecskékkel hála Istennek kevesebb gondom van, mint volt amikor kevesen voltak. Jó ez az önetető. Egyrészt a kecskék is annyit esznek, amennyit akarnak, másrészt nem kell velük túl sokat foglalkoznom. Csak vizet kell adni nekik, meg ki és beengedni őket.

Ma reggel már nem nagyon akart felkelni a kocám. Noszogatni kellett. Már akkora a hasa, hogy a combja soványnak tűnik. Pedig van benne vagy 220-230 kiló. Lenne még hátra egy hónapja. Nem tudom. Lehet, hogy az első berakatás is sikerült? De akkor miért búgott vissza? Vagy megint megdől egy falusi legenda? Mindenesetre, ha kihúz még egy hónapot olyan lesz, mint egy labda:). Majd meglátjuk. A természet úgyis teszi a dolgát.

A kecskék egyébként kevesebben vannak. Írtam, hogy voltak benne kisebbek is. Átjött az egyik ismerősöm, hogy vesz belőlük két kecskét és elvitt hetet. Négy jerkét és három bakot. Kiderült, hogy kameruniak (előtte még sose láttam kamerunit), de legalább megszabadultam az aprajától. Vágni is fogok belőlük egy bakot. Hétvége felé, csak még nem tudom melyiket. Mind aranyos.

A vásár. Március 12-13-14.-én megyünk szalókra az első vásárunkra és ez lefoglalja minden időnket. Gyertyát öntünk, nemezt gyártok. Táskát, papucsot, mobiltokot csinálunk folyamatosan. Remélem összejön a dolog (mármint megéri). Jó volna kis plussz tőkével megtámogatni az állományt. Majd úgyis írok róla, hogy sikerült.

Addíg is egy kép, hogy mit is csináltunk. Igaz az első táskánk volt, azóta már szebbek.