Sziasztok!
Sajnos írásban nem tudom érzékeltetni,hogy milyen fárad vagyok, de a hangomon egyből észrevehető lenne. Tegnap délután fél öt körül a koca elkezdett vajúdni. Megnéztem a tej is csordogált a csecséből és, ahogy elmondták az azt jelenti, hogy pár órán belül megszületnek a kicsik.
Nem is volt ezzel gond. Járkáltunk ki szorgosan (10-15 percenként), hogy lássuk van -e már kismalac, de az elsők csak este fél 9 körül jöttek a világra. És persze sikerült elszalasztani az első hármat. Gondoltam csinálok vacsorát és mire elkészült meg megettük (talán ha 20 perc volt) három kicsi már kint is volt. Sajnos az egyiket agyonnyomta forgolódás közben
:(
Azt hiszem haragszom a szalonnás tojásra:(
Mindenesetre kiköltöztem az ólba és vártam a többieket. Heni közben segített, mikor mi kellett azért szaladt el és hozta nekem. Hamarosan öt kicsi mászkált, sivított körülöttem.
A probléma csak az volt, hogy ezek ettek volna. Persze amikor megszülettek áttörölgettem őket, hogy megszáradjanak, aztán kis cumizás és mene az infralámpa alá. De hamarosan megint ettek volna, viszont a koca még fialt és féletem, hogy agyonnyomja őket, de valahogy ez is megoldódott. Az biztos, hogy ha nem vagyok ott akkor talán 3-4 maradt volna meg a fialás végére. Sokszor volt, hogy alákerült kismalac. Volt, hogy ráfeküdt egyszerre kettőre, úgy kellett felrángatnom (még egy marék szőr is a kezembe maradt) nehogy baja legyen a kicsiknek. Azért sokat kibírnak:)
Az infralámpa jó volt, csak az a volt a baj, hogy akármennyi szalmát raktam a kicsi alá a koca mindíg kirángatta alóluk amikor forgolódott. A hátuk jó meleg volt, de a hasuk meg jéghideg. Két kismalacot úgy melegítettem fel, hogy a kezembe vettem és bebugyoláltam a ruhámba, hogy valami életet leheljek beléjük. Hála Istennek sikerült is. Nemsokára már cumiztak ők is.
Mindenesetre a gond még ott volt, hogy a hasukat hogy tartsam melegen. Így vágtam egy polifom darabot (utolagosan majd elnézést kérek Jani haveromtól, mivel az övé volt) és alájuk raktam. Így már megoldódott a gond és a koca sem rángatta ki alóluk.
23 óra körül azt hittem, hogy vége a dolgonak. Volt 6 kismalac (meg az egy ami elpusztult) a koca a méhlepényt szülte és már kezdtem kiegyezni a dologgal, így be is mentem melegedni egy kicsit a házba. Amikor kimentem a koca már kitakarított (értsd: mindent ami felesleges volt {méhlepény, köldökzsinór, stb} felzabált és ismét tolófájások jöttek. Ez viszont már sokáig tartott. Hajnal 3 körül született meg az utolsó malac is, így kilenc kismalac szorongott az infrabúra alatt.
Egyébként ez sokkal rosszabb volt, mint amikor még csak hat darab volt. Ugyanis nem voltak képesek elférni egymástól. Hol az egyik, hol a másik gurult ki a búra alól, egymásra másztak, egymást lökdösték ki. Már már azt szerettem volna, hogyha csak hat lett volna benne, mivel akkor még nagyobb volt a nyugalom. Felváltva tettem őket a csecsre, hogy mindegyik tudjon enni egy kicsit, meg addíg is nem voltak együtt és néha csend lett. Aztán megszületett az utolsó (a tizedik a döglöttel együtt). A koca ismét takarított egy sort.
De ekkor már mennem is kellett ki, mert akármit csináltam nem tetszett a kocának és idegesen toporgott. Féltem, hogy eltapossa valamelyiket így gyorsan kijöttem tőle és a természetre bíztam, hogy mi lesz reggelre.
Elég nehéz volt elaludni. Folyamatosan az járt a fejemben, hogy vajon mennyit nyomott már össze, de fél 4 körül azért csak elnyomott a buzgóság.
Reggel fél 7-kor keltem és félve mentem ki hozzájuk. Gyanusan nagy volt a csend az ól körül. Lelki szemeimmel már láttam, hogy szerte-széjjel hevernek a kis testek döglötten, de azért ennyire nem volt durva a helyzet.
Igaz ugyan, hogy az egyikre ráfeküdt (el is pusztult) és egy másikra vagy rálépett vagy csak a hideg miatt nem tudott mászkálni, de a többi buzgón lógott a csecseken és ettek. A kicsit beraktam (vagy inkább dobtam) az infra alá, de mivel elkezdett visítani, a koca már fel akart állni. Így gyorsan elhúztam a csíkot nehogy újabb áldozat legyen. Főleg ne az én hibámból.
Így már csak nyolc kismalac van életben és szerintem az egy amelyik még élt reggel sem éli túl a dolgot, de azt hiszem örülhetünk (a koca is meg én is), hogy túl vagyunk rajta. Nem tudom mikor volt utoljára ilyen nehéz éjszakám (szerintem sose). Sose hittem volna, hogy ez ennyire nehéz meló.
És akkor képek. Kéretik figyelembe venni, hogy éjszaka, vaku nélkül (hogy ne zavarjam a kocát) és infralámpa mellett készültek. Később, ha mindenki lenyugodott, majd csinálok rendes képeket is.
Vajúdik a koca
Hatan:)
Két kicsi között egy kis nasi:)
Immáron mindenki kint (megkönnyebbüléssel mindenki számára)
És most jó éjt, megyek alszok egy kicsit...miután megnéztem a kicsiket.
Sziasztok
