Sziasztok!
Valamelyik nap (a kerítésépítés másod-harmadnapján) már nagyon fáradt voltam, így hát gondoltam egyet és olyan dologra vetemedtem amit Heni már régen kért tőlem és nem is jár nagy megeröltetéssel.
Heni már vagy 2 hónapja kitalálta, hogy jó lenne neki egy vesszőseprű az udvart takarítani, de valahogy mindíg elhalasztódott a dolog más munkák miatt.
De jött ez a délután és gondoltam megcsinálom. Ugyan sosem csináltam ilyet, de gondoltam nem lehet olyan nagyon bonyolult. Át is szaladtam haveromhoz (neki volt ilyen készen), hogy megnézzem, hogy is csinálták ezt régen. Aztán gyorsan haza, hogy ne felejtsem el:)
Elővettük a kosárfonásból maradt vesszőket, hátramentem és vágtam egy szál vadnarancsfát (a kecskék a télen lerendezték, így már nem élt) és elkezdtem barkácsolni. Cirka óra alatt el is készült a mestermű, bár akadtak gondok. Egyedül nem nagyon ment a dolog, így hol Tomi, hol Heni besegített (főleg a drótozásban). A hozzáértőknek biztosan ment egyedül is, de egy seprűért nem álltam neki technológiát kidolgozni.
A másik probléma akkor jött amikor kész lett, bár megvallom előtte is sejtettem, hogy lesz vele egy kis gond. Nevezetesen, hogy kicsit nehézre sikerült. Nem nagyon csak annyira, hogy nekem is elég lett volna felseperni vele az udvart, nemhogy egy 50 kilós nőnek. Rájöttünk, hogy a gond az lehet (egy barátunk jóvoltából), hogy a vesszőket nemrég szedtük és még nagyon nedvesek (még barka nőtt rajtuk:))
Így meglelte a helyét a fal mellett és várjuk, hogy száradjon, de azt hiszem jó kis seprű lesz belőle.
Egyébként Heni meg Tomi azt mondta egyből, hogy olyan, mint a Harry Potter seprűje:) (a nyele kicsit meg van törve. Ahogy nőtt a fa).
De a lényeg, hogy Heni örült neki (azt hiszem).
No sziasztok
