Álmom egy tanya:)

Miközben ezek a dolgok történtek a Miskolci dolgaim is nagyban megváltoztak. Megszünt a dolgaim nagy része. Maradt a kocsma és az informatika. Meg persze a család. Így már rájuk is jutott egy kis idő.

De menetközben az informatikai részünk a túl nagy konkurencia miatt kissé leépítettük. Igazából csak annyira működött (és működik ma is), hogy a nagyobb megrendelőinket megtartottuk és nem is kerestünk új ügyfeleket. Aki informatikában dolgozik megérti, hogy ez amúgy sem lett volna egyszerű feladat. Anno 2000 körül (amikor kezdtük) már sok cég volt a piacon, de inkább csak hardver szempontjából számítottak. A szoftverfejlesztés nem tucat dolog volt, mint manapság. Ma már ha valaki szeretne egy weblapot, vagy egy speciális, számára elkészített szoftvert bármikor talál egy egyetemistát aki potom összegekért megírja, ráadásul az ilyen típusú cégek száma is hatványozottan nő évről évre, így úgy gondoltam, hogy én ebben nem kívánok részt venni. Maradtunk annál ami van így legalább rájuk mindíg lesz időnk.

Nemsokkal később a kocsmát is feladtam. Nehéz volt bejárni Miskolcra (főleg hazajönni:)). Ráadásul ekkor már javában dúlt a válság (bár azt hiszem, hogy ezt hivatalosan még nem jelentették be). Mindenesetre már érződött, hogy az embereknek kevesebb lett a pénze. Mivel ez egy kicsi rock kocsma volt törzsvendégekkel a bevétel elkezdett csökkenni. Arról nem is beszélve, hogy a másnap pihenéssel telt és gyakorlatilag semmire nem jutott idő.

A lényeg, hogy a kocsma is máshoz került és ott maradtunk egy falu közepén minimális (és főleg teljesen kiszámíthatatlan) bevétellel. A terveink megvoltak a ház további újjítgatásaira, de csak annyit tudtunk előre haladni amihez maradt anyag. Hát igen, havi 100-120 ezer forintból amiből 50 ezer vagy megérkezik vagy nem  (mármint időre) nem nagyon lehet ugrálni. Főleg, hogy havi kiadásaink összege kaja nélkül elérte a havi 50 ezer forintot.

Előre láttuk, hogy ebből hamarosan baj lesz, így ahelyett, hogy ültünk volna a fenekünkön várva az elkerülhetetlen csődöt (ami pár hónap múlva biztosan bekövetkezett volna) úgy döntöttünk, hogy belekezdünk az állattartásba. Igaz ez akkor még csak annyira fogalmazódott meg bennünk, hogy legyen annyi állatunk ami minket ellát tojással és hússal.

Ekkor 2008 tavaszát írtuk.

Első lépésként megérdeklődtem a szomszédoknál, hogy hol vették a tyúkokat. El is mondták és elmentem Szentistvánra, ahol minden pénzünkből (kemény 13000 forintból) vásároltam 10 darab tyúkot. Ugyan drága volt, de fiatal jércék voltak és jóideig elláttak tojással minket. Összességében hamar visszahozták az árukat. Eredetileg kitojt tyúkot szerettünk volna, de helyben akkor nem árultak és mivel ezen a téren kevés ismeretséggel rendelkeztem így nem is tudtam, honnan beszerezni. Persze könnyű lenne azt mondani, hogy az interneten lehetett volna találni, de sajnos akkor netünk sem nagyon volt. Igazából nem futotta rá.

És ekkor élet támadt a hatalmas portán. 

Sziasztok!

Ugyan régen érlelődik bennem a gondolat, hogy leírom az elmúlt 2-3 év történetét. Gondolom sokan járnak abban a cipőben amiben én is jártam anno. Hála Istennek már nyugodtan írhatom, hogy anno, sikerült felhagynom előző élettemel és bár sokan nem értik (többekközött a szülők sem nagyon) jobban érzem így magam.

Néhány infó ami azt hiszem nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megértsétek az egész történetet.

Legfontosabb információ az, hogy gyakorlatilag 18 éves koromtól vállalkozóként dolgoztam. Volt vagyonvédelmi, építőipari, informatikai cégem. Természetesen (mint ezt a vállalkozók nagyon jól tudják) van annyi végzettségem, hogy tapétázhatnék vele (ízelítőül: géplakatos, biztonságszervező, kazánfűtő, rendszerinformatikus, ejtőejnyős vizsga, stb).  Végzettségeim jelentős részét vállalkozóként szereztem meg, mivel bármibe kezdtem ilyen vagy olyan végzettség kellett hozzá. Így tanultam egy kicsit és ismét eggyel több papír került a szekrénybe.

2005-től egyszerre nagyon sok munkám lett. Tanítottam, két épület felújjítása tartozott hozzám, vezettem egy kocsmát (ezt írhatnám vendéglátó helynek, de anno is ragaszkodtunk a kocsmához:)), vezettem egy informatikai céget mellette egyetemre jártam. A családomat már nem is nagyon említem, mert rájuk nem nagyon jutott időm. Két titkárnőm volt mégsem volt időm semmire. 

Időközben úgy alakult, hogy a Miskolci házunkat eladtuk és kiköltöztünk Vattára. Itt vettünk egy 5000 m2-es portát sok melléképülettel. Bár a házra sokat kellett rákölteni maga a terület meggyőző volt. Ekkor már motoszkált a fejünkben, hogy növénytermesztéssel (kimondottan gyógy és fűszernövényre gondoltunk) fogunk foglalkozni, de mivel a ház októberben lett megvéve így ráértünk gondolkodni. Persze a házat fel kellett újjítani decemberre, mivel akkor született a második fiam (Bence) és oda akartunk/kellett költöznünk. A házban se villany, se fűtés, se víz, se szennyvíz, se fürdőszoba nem volt. 

No, akkor ráköltöttünk gyorsan az összes pénzünket és semmivel nem lett szebb, viszont lakhatóvá vált. 

Decemberben be is költöztünk, kihúztuk a telet nagy tervezések közepette, mi hova fog kerülni a kertben.

Lassacskán eljött a tavasz is és nekikezdtünk a veteményezésnek. Mivel fogalmunk sem volt, hogy miből mennyit ültessünk (tudniillik én is és a feleségem is bérházban nőttünk fel Miskolc belvárosában) elkezdtünk kérdezősködni. A szomszédok sokat segítettek a dologban a lényeg, hogy bevetettük az egész kertet. Nem szeretném ezt túl hosszúra nyújtani, mivel csak egy mellékága a történetünknek. A lényeg, hogy a gyógy és fűszernövényeink gyakorlatilag nem keltek ki, de paradicsom, uborka, zöldségek egyebek lett annyi, hogy a családnak elég legyen. Igaz (a későbbi években már így csináltuk), ehhez bőven elég lett volna 3500 m2 helyett 200 m2.

A  lényeg, hogy itt jutott az eszünkbe, hogy csak jó lenne egy pár tyúk......