Érdekes időszak volt ez. Tetszett, hogy minden hónapban jöttek az új állatok. Mindíg volt mivel foglalkozni is, de ekkor jött a következő kecske probléma.
Mint említettem a kerítés a porta körül elég rossz állapotban volt. Kb 50 éve építették és meglehetősen rozsdás volt már a drótháló. No, erre a kecskék is rájöttek és előszeretettel taposták le, hogy átjussanak a szomszédba a szilvafákhoz. A kecske ugyanis imádja a fát. Gyakorlatilag mindegy milyen fa lényeg, hogy legyen levele, kérge. Különösen azok a kedvencei ami szúrós (a legjobb neki az akác a természetes szeléntartalom miatt). Persze a szomszédom ezt annyira nem értékelte, így nekiálltunk toldani-foldani. Persze pénz erre sem jutott (főleg nem, hogy kellett volna vagy 250 m kerítés), így szó szerint toldottunk- foldottunk. Hol egy darab térhálót raktunk be, hol deszkákkal egészítetük ki, de igazából nem sokat ért. Főleg, hogy a kacsák és tyúkok is kitalálták, hogy nem elég nekik a fél hektár, így bejárták a környező portákat. Ezzel nem is lett volna nagy gond, mivel kárt nem okoztak sehol, viszont nekünk kezdett drasztikusan csökkenni az állatállományunk. A sok kutya mindíg elkapott egyet-egyet belőlük. Ennek persze nem öröltünk, így kerítkezni kezdtünk. Nem körbe az egészet, hanem keresztben leválasztottuk. Ez csak kb. 50 méter lehetett. Vettünk térhálót, szögvasat és nekikezdtünk. Ez működött is a kecskéknél, de a tyúkok kényelmesen átfértek rajta. Így jött a következő lépés és az alját végigkerítettük csibehálóval. No, így már nem volt vele gondunk (hacsak az nem, hogy a portánk 3/4-ét nem tudtuk hasznosítani legeltetésre). Így hátra csak ritkán mentek a kecskék és akkor amikor mi is kintvoltunk.
Ja! Utólag eszembe jutott még egy dolog. A malacokat is kiengedtük legelni. Nem is volt ezzel semmi gond addíg, amíg meg nem jött a harmadik. A két első szépen elmászkált, legelt, hozzácsapódtak a kecskékhez, de a harmadiknak is nagy volt a szabadságvágya. Észrevette, hogy a másik szomszédnál a szőlő alatt nagyon jó dudva nő, így mindíg átslisszolt valamelyik lyukon, mi meg Henivel rohantunk, hogy bekergessük. Ez általában egy jó félórás móka volt, mivel nem nagy hajlandóságot mutatott arra, hogy átfáradjon a mi portánkra, elkapni meg az Istennek nem lehetett. Kölün nehezítette a dolgunk a szőlő. Mivel szépen meg volt csinálva, ő alatta átfért, mi viszon értelemszerűen nem. Szóval jó móka volt. Azért örülök, hogy ezzel már nincs gondom.
Egy kacsa és a libáink egy része a garázs előtt.
Időközben felnőttek a kacsák és a libák. A libák jobban védték a portát, mint a kutya. Ha jött valaki egyből jeleztek, kajabáltak. Egyszer a falu másik végéből áttévedt egy párocska és felvetette, hogy van nekik egy jerke birkájuk és nem -e akarom megvenni. Régóta gondolkodtam birkában, de az ára mindíg visszatartott. Egy birka árából veszek minimum 2 kecskét és a kecske tejmennyisége is a birka ellen szól. Mindenesetre megegyeztünk. Adtam érte 3 libát (ha jól emlékszem). Dollyt (a birka neve) keresztülvezettük a falun pórázon és szabadon engedtük. Gyorsan hozzácsapódott a kecskékhez. Igazából nem volt semmi baj. Egyészen addíg, míg nem cseréltem egy kost is. Miskolcon az egyik haverom tanyáján kötetett meg az üzlet. Szintén csere-bere volt. Itt ha jól emlékszem egy GPS-t adtam érte, de sajnos nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Túl késői születésű volt és nem űzte be a jerkét és elcseréltem egy kecskére meg némi pénzre.
