Sziasztok!
Egyszer valamikor régen (még az első csapat libánál) történt meg az eset. Volt egy derékban kivágott fánk (szerettünk volna asztalt csinálni belőle) és ehhez hozzá volt támasztva egy OSB lap tábla (nem teljes, csak 1.5m*1.2 m-es lehetett). Nem is volt ezzel hetekig-hónapokig gond, egészen addig, amíg jött egy nagyon szeles idő. Olyan szeles volt, hogy felborította a táblát. Mikor mentünk ki ellátni az állatokat (már szépek voltak a libák, talán egy-két hónapja lehettek nálunk)észrevettük, hogy eldőlt. Nem is igazán foglalkoztunk vele. Eldőlt, eldőlt. De, mikor már majdnem befejeztük az állatok ellátását arra lettünk figyelmesek, hogy valami fehérlik ott. Gyorsan odamentünk és észrevettük, hogy egy szerencsétlen liba alászorult. De nem is akárhogy! Mindenét kiszabadította alóla, csak a feje maradt ott. Pont arra dőlt rá a tábla. Még élt a liba, de sajnos valami idegrendszeri gond lett vele. Furcsán trekergette a nyakát. Ijesztő volt. Estére bevittük a házba (mondván adjunk neki esélyt), de reggelre sem változott a helyzett, így le kellett vágni. Egy levest kiadott. De ezek után semmit nem támasztottunk semminek neki.
Volt egy másik libánk is, de annak szerencsésebb volt a sorsa. Azt hiszem valamelyik kecske átgázolhatott rajta, mert egyszer csak azt vettük észre, hogy sántít. De olyan szinten, hogy az egyik lábára nem is állt rá. Félig repült félig ment. Mivel nem szokásunk azonnal levágni a sérült állatot (bár ezt párszor már megbántuk), mint egyébként falun szokás, neki is adtunk második esélyt. Pár napig a télikertben éldegélt, aztán mikor javulni kezdett kiraktuk a kertbe megint. De reggelre mindíg rosszabb lett az állapota. Így hát úgy döntöttünk, hogy estére mindíg bevisszük és a télikertben éjszakázik, nappal pedig kint lesz a kertben. El is neveztük Sántikának. Telt múlt az idő és úgy megszokta az esti rutint, hogy mikor zártuk be a többieket, ő már jött oda hozzánk, hogy vegyük ölbe és vigyük be a helyére. Ugyan kisebb maradt, mint a többi (nem olyan sokkal), de sikerült megmentenünk a korai haláltól. Aztán, mikor költöztünk Szőlősre eladtuk a többi libával egyetemben. Azóta már biztos levágták.:(
Másik fix esti programunk volt a kacsakergetés. Sokat nevettünk akkoriban ezen. Megvettük a kiskacsákat és, mivel még nagyon kicsik voltak eleinte bezárva voltak a kertben egy járókában. Aztán mikor megnőttek egy kicsit már szabadon eresztettük őket, de este be kellett fogni őket és bezárni. Ők is mentek a télikertbe, nehogy éjjel valami megfogja őket. No de amíg összeszedtük őket volt egy jó 10 perces esti torna. Az összes kacsa menekült (ők sosem tanulták meg a rutint). Ráadásul akkor sok minden volt lepakolva a földre (fák, hordók) és ezek között kellett megfogni őket. Persze úgy, hogy ők még véletlenül sem akarták ezt. Mindenesetre mindíg sikerült összeszedni őket, de azért levezetésnek nem volt utolsó (jól kifulladtunk, mire összeszedtünk 15-20 kacsát):)
No mára ennyi lett volna.
Sziasztok!
