Sziasztok!
Először is mindenkinek kellemes ünnepeket kívánok!
Ne haragudjatok, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem, de rengeteg munkánk volt. Először is elvittük a gyerekeket a nagyszülőkhöz kedden délután és azóta még nem nagyon álltunk meg Henivel (és Heni mellette még dolgozott is).
Nem is tudom, hogy hol kezdjem a dolgot. Talán a kerítésnél. Nem időrendi sorrendben írom a dolgokat, ahhoz fáradt vagyok, hogy sokat gondolkodjak nem mellékesen kavarodnak is a napok.
Szóval kerítés. Eldöntöttük, hogy még még mindíg kicsi a porta. Az igazság az, hogy hamar lettek kiengedve a kecskék (széna már nem lévén), így gyönyörűen legyalulták a területet, amit a múltkor lekerítettünk. Amint kidugta az orrát valahol egy fűszál egyből lecsaptak rá és így sajnos nem volt ideje regenerálódni a területnek. Ennek örömére elszaladtam és vettem még egy tekercs vadhálót, amit az abádszalóki barátommal fel is szereltünk. Kiástam az oszlopok helyét levertük az oszlopokat és másnap kiszedtük a múltkor megépített kerítés egyik oldalát és áttettük egy portával odébb. Ráhúztuk a hálót és máris egy újabb területtel gazdagodtunk (ráadásul szép fűvel és herével borított portával). A kecskéknek tetszett is a dolog, azóta olyan kerekek, mint egy hordó. Van még egy ok amiért meg kellett csinálni a lekerítést. Van egy kutya a környéken (egy puli, csak nem tudom, hogy ki a gazdája) aki rendszeresen hozzánk járt ebédelni. Idejött és elkapott egy-egy tyúkot kacsát vagy épp ami a közelébe került. És ezt már pofátlanul művelte. Amikor kerítettük a portát akkor is besomfordált és el is kapott egy tyúkot, de szerencsére időben észrevettem. Nagyon szeretm az állatokat (különösen a kutyákat), de utánavágtam a kalapácsot. Szerencséje volt, hogy nem találta el. Mostmár úgy körbekerítettük magunkat, hogy maximum sóvárogni jöhet, de a tyúkok közelébe nemigen fog kerülni.
Menetközben kaptam egy telefonszámot, ami a melletünk lévő üres telek tulajdonosáé. Meg is beszéltük, hogy lekeríthetem azt is. Ez azért volt nagyon jó, mert a mögötte lévőt csináltuk előtte, így már csak egy 15 méteres szakaszt kellett építeni és így ismét egy portával többet használhatunk. Ezt Henivel ketten tegnap meg is csináltuk. Summa-summárunk immár cirka 3000 m2-ünk van, ami még mindíg messze van a Vattai portától, de azért ezen már lassan elférünk.
Említettem, hogy jönnek a tojótyúkok. Igen ám, de hova? Nincs hely ahová bezárjuk őket. No gyorsan elszaladtam a helyi kisboltba (az egyikbe) és hoztam raklapokat. 300 Ft/db áron egész jó raklapok voltak, bár elég macera volt kiválogatni a jókat, de elhoztunk 15 darabot. 11 darab kiadta a tyúkok ólját (egyszerűen összetákolva, de célnak tökéletesen megfelel, bár nem túl szép), 3 darabból megcsináltunk egy disznóólat (mivel már választani kellene a kicsiket, de nincs hova rakni őket). Még kell rá egy ajtó, de valamelyik nap arra is sor kerül majd és költözhetnek külön a kicsik is. Egy darab raklapból, pedig ajtót csinálunk a kerítésre, hogy az állatok (no meg mi is) át tudjunk menni a szomszéd portára.
Nem mellékesen a kerítéseket úgy csináltunk meg, hogy a legelő részek két felé vannak választva. Gondolván arra, hogy ha a kecskék lelegelik az egyiket át lehessen vezényelni a másikra. Így míg az egyik használatban van a másik rész pihenhet. Ráadásul a kiskecskéket és a bakkecskét sem kell bezárnom a választáshoz, hanem csak a legelő másik felére száműzöm őket egy darabig. Remélem az ötlet olyan jó lesz amilyennek elképzeltem.
Ma megérkeztek a tojótyúkok is. Száz darab rohangászik az udvaron, de nagyon szorítottam nekik, hogy kibírják az utat. 60 km egy utánfutóban ilyen melegben nem egyszerű. Az egyik már félúton a hátán feküdt (csak két lábat láttam az égnek meredni) azt hittem, hogy ennek vége, de itthon még pihegett és amikor leszedtük a ponyvát magához is tért. Így egy darab sem pusztult el az út alatt.
Tegnap reggel azzal kezdtük a napot (persze az állatok ellátása után), hogy nekikezdtünk levágni a csirkék szárnyait. Ez könnyűnek is hangzik, de nem 300 darabnál. Heni keze a sok csikarástól úgy nézett ki, mintha biztosra akart volna menni az öngyilkosság dolgában. Össze-vissza volt csikargatva a keze. Az én kezem csak vízhólyagos lett, ahol fogtam az ollót (itt kétségkívül Henié volt a főszerep és a munka java). De végeztünk velük és nem bánjuk, hogy nem kell gyakrabban vágni a szárnyukat. Egyébként egy darab durván fél perc volt, de így is több, mint három óránkba telt a dolog.
Heninek persze még volt (és van) külön munkája is, hiszen itt a Húsvét, így sütni, főzni kell rá. Most is ezt csinálja.
Egyébként reggel-este már fejjük a kecskék egy részét. Igaz nem túl sokat adnak, mivel a kicsik hol innen, hol onnan lopják a tejet, de azért már marad nekünk is:) Ideje, már untam a bolti tejet.:)
Átköltöztünk a téli szobánkból a nyáriba (nálunk bizony ilyen is van). A nyári szobánk egy hatalmas hodály. Valami 8 méterszer 4.5 méteres istáló amit lehetetlen kifűteni. Így azt csak nyári rezidenciának használunk. Szóval a lényeg, hogy átköltöztünk oda. Mostmár jobban elférünk. A gyerekek biztos meglepődnek majd.):
Kezdenek kikelni az elvetett növényeink is. Igaz még csak a hagyma és a retek látszik, de legalább már van valami. Csak nagyon kellene az eső. A szomszéd kertekben van bőven gaz (szedegetik is szorgosan), nálunk egy-egy darabot találni. A csirkék meg a többi állat tavaly még az írmagját is kiirtotta. Remélem nem kellesz sokat kapálni az éven.:)
Elült a másik pulykánk is. Tizenvalahány darab tojáson ül. Remélem szerencsésebb lesz, mint a másik (túl korán kezdett elülni és nem tud kikölteni egy tojást sem. Mind megzápul alatta, de az istenért se kellne fel. Ha meg elrakom máshová, akkor keres magának másik tojást és ráül arra. Nem tudom mit csináljak vele, mert így egész évben kotlani fog.
No megyek, mert készülni kell. Holnap már jönnek a gyerekek haza.
Sziasztok!
