Álmom egy tanya:)

Sziasztok!

Ma reggelre leellett Erika is. Mondtam, hogy sose láttam még azt, amikor ellenek a kecskék. Nem így szerettem volna. Koraszülés volt. Mire kimentem az egyiket már megellette  és a másik félig még benne volt. De mindkettő döglött volt. Segítettünk kiszedni belőle a kicsit, aztán reméljük nem lesz gond az anyával. A doki azt mondta, hogy 24 órán belül kell megszülnie a poklát (méhlepény), ha addig nem, akkor kijön és ad neki gyógyszert. Remélem rendbejön. Egyébként ez a kettő is fiú lett volna.

Hát ránk jár a rúd az idén az állatokkal. Ennyi állatot sose vesztettünk még. Három év alatt összesen nem lett oda ennyi. De ilyen is van...ezek szerint.

Jövőhéten ha minden igaz hozok csirkéket. Szeretnék vagy 300 darabot. Ha felnőnek legalább ki tudom próbálni a kopasztógépemet:)

Tegnap vettem egy vásározó asztalt. Könnyebb lesz ezt szállítani, mint a nagy disznóbontó asztalt. Ma még tetejét kell csinálni, de az egyszerű lesz.

Sziasztok

U.i.: A vasárnapi szolnoki vásárról majd tudósítok. Feltéve, hogy elmegyek rá ilyen rossz időben.

 Sziasztok!

Meg is jöttek az első meghívók a Magyarok Vásáraira. Most vasárnap megyünk Szolnokra, jövőhét szombaton pedig Érden leszünk. Ez remélem már inkább a célközönség és jobban fog sikerülni anyagilag is, mint a szalóki vásár.

Elkezdtem foglalkozni a kosárfonással is (mint már írtam). Most főzöm a vesszőket aztán szólok, hogy hogy sikerült. 

Rájöttem, hogy a nettel az a baj, hogy mindenről lehet infót kapni, csak egyik sem tökéletes. Akármit kezdtem onnan csinálni, mindíg tovább kellett fejleszteni. De legalább van egy irány, hogy mi is a következő lépés:)

És mellékesen Miskolcon régi cimborák átkereszteltek:) Kecskésre:)

Sziasztok!

 Sziasztok!

Ma ismét jelentkezem másodszorra is, mivel Nati ma délután leellett. Képek szintén később lesznek, mivel ő azért annyira nem barátságos, vagyis inkább ijedős kecske és nem akarjuk zavarni őket. 

Két kicsi kecskét hozott világra és javította kicsit az átlagot, mivel egy (gidát)fiút és egy (gödölyét)lányt ellett. Így az eddig idén született kecskék aránya 5-2-re változott a fiúk javára. Nem bántam volna ha két lányt (mivel a lányokat meg szeretnénk tartani)ellik, de így is jó.

Érezzük, hogy megjött a tavasz. Ma délután kimentünk rendet rakni az állatok álltal használt hátsó kertbe. Cirka 3-4 órán keresztül csak a megmaradt szénát és kukorica szárakat égettük. És még nem végeztünk! Úgyhogy a hét végén folytatjuk a dolgot. Egyszer majdcsak kész lesz.

Ma kimentünk Henivel kosárfonáshoz vesszőt szedni. Szerencsére nem messze tőlünk van egy hatalmas terület ahol ilyenek nőnek. Azt mondták a helyiek, hogy anno, amíg foglalkoztak a faluban ilyen dolgokkal onnan szedték a vesszőket. Közben Heni talált egy nagy csomó elszáradt füvet. Ő azt szedte én pedig a vesszőket. Hazajövetel után gyorsan neki is álltam kosarat fonni, de még nem az igazi. Az elmélet (sőt a gyakorlat is csak nem vesszővel)stimt, de nem hajlik úgy a vessző ahogy szeretném. Egyik ismerősöm azt mondta, hogy főzzem meg a vesszőket és akkor jobb lesz. Majd ezt is kipróbálom. Mindenesetre (miután meguntam a kínlódást) a vesszőfonás technikájával csináltam egy szép nagy kokárdát. Igaz az alapja vessző volt, de a fonást gyapjúszálakkal csináltam. Jól sikerült. Ha így hajlana a vessző is gyönyörű dolgokat tudnék csinálni. No majd idővel.:)

Heni a száraz fűből (meg némi nemezből és vesszőből) csinált faliképet és madárijesztőt. Ügyesen csinálta. Tényleg szépek lettek, bár a derékszögekkel meggyűlt kicsit a baja, de ezt javítottuk:).

Mától reklámunk is van a hunory.shp.hu oldal jóvoltából.

További kellemes ünnepet mindenkinek!

Sziasztok!

No, túl vagyunk az első vásárunkon. Igaz kissé vegyes érzelmekkel zártuk a vásárt több okból is. Az első ok ami negatív lett, hogy eredetileg három naposra terveztük. Azt mondták, hogy szombat-vasárnap-hétfő lesz a vásár a napja. Aztán kiderült, hogy péntek-szombat-vasárnap. És ebből is a péntek a berendezkedés a vasárnap pedig romeltekerítás. Tehát maradt a szombat. Nem kaptunk sem e-mailt, sem levelet, hogy mikorra menjünk, hol a helyünk, stb. Mikor felhívtam őket akkor tudtam meg, hogy reggel 6-ra ott kell lenni. Nem gond kimentünk, kipakoltunk.

Néhány kép a pultról.

Reggel 8-9-ig csak lézengtek az emberek, aztán már sokan voltak. A legjobb helyet kaptuk (a nagyszínpaddal szemben) és az idő is nagyon jó volt. Mondjuk hajnalban azért sikerült átfagyni:(

A másik dolog, ami kicsit csalódás volt, hogy nem igazán a mi vevőkörünk volt jelen a vásáron, bár erre azért számítani lehetett. Így anyagilag nem mondhatom, hogy jól sikerült a vásár. Nem sok mindent sikerült eladnunk, bár a többiek is azt mondták, hogy nem zártak jól. Nincs pénze az embereknek:(

És akkor jöjjön a jó oldala a dolgoknak.

Első pozitívum, hogy szereztünk sok információt, hova is érdemes mennünk. Második, hogy rengeteg pozitív visszajelzés érkezett a termékünkről. Mindenki megbámulta, megcsodálta. Sokan érdeklődtek. A harmadik, hogy kaptunk két meghívást (mondván, hogy nincs senki rajtunk kívül aki igazán kézműves lenne a vásáron). Az egyik egy hagyományőrző falunapra Tiszaalpárra májusban a másik pedig szintén egy falunapra Tiszaörsre.

Szóval összességében mindenképpen pozitív lett a dolog, mert már látjuk, hogy amit csinálunk az tetszik az embereknek.

Most épp más vásárokat keresgetek. Szeretnénk eljutni egy Magyarok Vásárára. Azt mondták, az mindenképp jó lenne nekünk. Meglátjuk be tudunk -e jutni valahova.

Sziasztok

Sziasztok!

No, itt vannak az ígért képek.

Heni és a kicsik

Fehérke és a kicsinyei

Hamarosan rakok fel képeket a kismalacokról is. Ma már jó idő, ki is dugták az orrukat:)

Sziasztok

 Sziasztok!

Ismét jó hírrel szolgálhatok. Ma reggelre leellett Fehérke is. Kettőt ellett, sajnos mind a kettő gida (fiú). Ha gödölye (lány) lett volna, megtarottuk volna továbbtartásra őket, de így sajnos nem maradhatnak. Viszont gyönyörű fehér (barna füllel) kiskecskék és hatalmasok. Most nagyobbak, mint Fruzsi másfél hetes kecskéi. Igaz ők hárman voltak.

Tegnap épp azt beszéltük a feleségemmel, hogy melyik kecske mikorra várható. Egyetértettünk benne, hogy vagy Pampula vagy Nati lesz a következő. Fehérkére mindketten azt gondoltuk, hogy még nagyon ráér. Nem volt túl nagy hasa. Hát ilyenek a kecskék:)

Képeket délután remélhetőleg rakok fel, bár nem tudom mennyi időm lesz így a vásár előtt, de megpróbálom.

Rossz hír is van...ismét. Az egyik kismalac sérves. Igazság szerint nem tudom, hogy ez mivel is fog járni, de majd kiderül. Ha nagyon nem fejlődik legfeljebb választás után nyársra húzzuk de remélem, hogy nem lesz rá szükség. Majd az idő eldönti.

Sziasztok

 Sziasztok!

Sajnos roszt hírt kell közölnöm. A kiskecske (amelyik egyedül volt a fényképen, őt cumiztattunk), amit a szalóki barátomnak adtam, ma reggelre feladta a harcot és megdöglött. Sajnálom, de sajnos benne volt a pakliban. Ezek a kis lények nagyon érzékenyek mindenre főleg, ha nem a saját fajtája tejét kapja.

A jó hír, hogy két másik kecském is hamarosan elleni fog. Akkora hasuk van, hogy lassan nem férnek be az istálóba (na jó, ez kicsit túlzás, de tényleg hatalmas hasuk van). Az előzőek alapján meg merném kockáztatni, hogy talán bennük is van három kecske, de már megtanultam, hogy kecskénél, birkánál ilyen jóslatokba ne bocsátkozzak, mert lehet nagy hassal is csak egyet ellik. Jót szoktam szórakozni azon, mikor megkérdek egy-egy hozzá nem értő embert (nem úgy, mintha én nagyon értenék hozzájuk), hogy vemhes -e az a kecske és azt mondják, hogy persze. Pedig szegény kecske csak jóllakott és bakot nem is látott életében. Szóval csalóka játék ez.:)

Sziasztok!

No a tíz malacból összesen 4 maradt meg, de úgy néz ki, hogy ezekkel már nem lesz gond. Átjött az egyik barátom és megnézte mi lehet az oka, hogy így döglenek és kiderült, hogy sok a disznó alatt az alom. Gyanítottam, hogy ez lesz a gond, de nem mertem kivenni alóla, mert hidegek az éjszakák. Kár, hogy nem vettem ki:(

Egy pár napja majdnem teljesen kiszedtem alóla a szalmát és azóta nincs gond. Mondjuk nincs melege a kocának, de hát ez van.

A tanulópénz mindenhol tanulópénz. A legközelebbi majd jobban sikerül.

Ha majd kijönnek rakok fel rendes képeket róluk.

Sziasztok 

Sziasztok

Hát sajnos estére már csak hatan maradtak. Abból is lehet, hogy az egyik nem éli túl. A baj, hogy segíteni sem tudok nekik, mert a koca nem túl barátságos. Délután pofozkodtunk is egy kicsit (vagyis én pofoztam őt), mert rámfordult. Nem vészesen, de jelezte, hogy persona non grata vagyok bent. 

Azért sikerült rábeszélni, hogy maradhassak. Pár pofon, meg vagy 10 perc has és fülvakargatás után már egész jól elvoltunk:)

Nem akartam én zavarni őket, de be kellett mennem, mert egyik barátom hozott nekem egy vas kalodát. Azt kellett beszerelni. Így már nem tudja kihúzni a kicsik alól az almot, meg nyugodtan be tudnak menni melegedni. Remélem használni is fogják, bár első alkalommal minden szívbaj nélkül lefeküdtek oda, ahol előtte volt meleg. Nem tűmt fel nekik, hogy 30-40 cm-el odébb lett rakva. Úgyhogy be kellett raknom őket, de az anya nem nagyon értékelte ezt sem. Azért nagy nehezen sikerült. Nem volt egyszerű dolog. Beleizzadtam (szó szerint).

Kíváncsi leszek a reggelre. Remélem nem csökken tovább a létszám. Ezek már jó volnának, ha megmaradnának.

Ma elvitték a kiskecskét (amelyiknek ment a hasa) is. Abádszalóki barátomnak adtam, mivel neki több ideje van. Mi megyünk jövőhéten vásárba és akkor nem lett volna ki etesse. Így elajándékoztam, de jó helyre került. Ha valaki rendbe tudja hozni neki sikerülni fog. Remélem, mert szép kecske.

Szereztem keverőtárcsás mosógépet meg centrifugát (abádszalóki barátomtól). Most már kezdhetjük mosni a gyapjút és a nemezt sem kézzel kell csavargatni. Apróság, de sokat jelent (erőfeszítésben).

Egyenlőre ennyi, de szerintem hamarosan írnom kellessz megint. Vagy jót vagy rosszat.

Sziasztok

 Sziasztok!

Sajnos írásban nem tudom érzékeltetni,hogy milyen fárad vagyok, de a hangomon egyből észrevehető lenne. Tegnap délután fél öt körül a koca elkezdett vajúdni. Megnéztem a tej is csordogált a csecséből és, ahogy elmondták az azt jelenti, hogy pár órán belül megszületnek a kicsik.

Nem is volt ezzel gond. Járkáltunk ki szorgosan (10-15 percenként), hogy lássuk van -e már kismalac, de az elsők csak este fél 9 körül jöttek a világra. És persze sikerült elszalasztani az első hármat. Gondoltam csinálok vacsorát és mire elkészült meg megettük (talán ha 20 perc volt) három kicsi már kint is volt. Sajnos az egyiket agyonnyomta forgolódás közben

:( 

Azt hiszem haragszom a szalonnás tojásra:(

Mindenesetre kiköltöztem az ólba és vártam a többieket. Heni közben segített, mikor mi kellett azért szaladt el és hozta nekem. Hamarosan öt kicsi mászkált, sivított körülöttem.

A probléma csak az volt, hogy ezek ettek volna. Persze amikor megszülettek áttörölgettem őket, hogy megszáradjanak, aztán kis cumizás és mene az infralámpa alá. De hamarosan megint ettek volna, viszont a koca még fialt és féletem, hogy agyonnyomja őket, de valahogy ez is megoldódott. Az biztos, hogy ha nem vagyok ott akkor talán 3-4 maradt volna meg a fialás végére. Sokszor volt, hogy alákerült kismalac. Volt, hogy ráfeküdt egyszerre kettőre, úgy kellett felrángatnom (még egy marék szőr is a kezembe maradt) nehogy baja legyen a kicsiknek. Azért sokat kibírnak:)

Az infralámpa jó volt, csak az a volt a baj, hogy akármennyi szalmát raktam a kicsi alá a koca mindíg kirángatta alóluk amikor forgolódott. A hátuk jó meleg volt, de a hasuk meg jéghideg. Két kismalacot úgy melegítettem fel, hogy a kezembe vettem és bebugyoláltam a ruhámba, hogy valami életet leheljek beléjük. Hála Istennek sikerült is. Nemsokára már cumiztak ők is.

Mindenesetre a gond még ott volt, hogy a hasukat hogy tartsam melegen. Így vágtam egy polifom darabot (utolagosan majd elnézést kérek Jani haveromtól, mivel az övé volt) és alájuk raktam. Így már megoldódott a gond és a koca sem rángatta ki alóluk.

23 óra körül azt hittem, hogy vége a dolgonak. Volt 6 kismalac (meg az egy ami elpusztult) a koca a méhlepényt szülte és már kezdtem kiegyezni a dologgal, így be is mentem melegedni egy kicsit a házba. Amikor kimentem a koca már kitakarított (értsd: mindent ami felesleges volt {méhlepény, köldökzsinór, stb} felzabált és ismét tolófájások jöttek. Ez viszont már sokáig tartott. Hajnal 3 körül született meg az utolsó malac is, így kilenc kismalac szorongott az infrabúra alatt. 

Egyébként ez sokkal rosszabb volt, mint amikor még csak hat darab volt. Ugyanis nem voltak képesek elférni egymástól. Hol az egyik, hol a másik gurult ki a búra alól, egymásra másztak, egymást lökdösték ki. Már már azt szerettem volna, hogyha csak hat lett volna benne, mivel akkor még nagyobb volt a nyugalom. Felváltva tettem őket a csecsre, hogy mindegyik tudjon enni egy kicsit, meg addíg is nem voltak együtt és néha csend lett. Aztán megszületett az utolsó (a tizedik a döglöttel együtt). A koca ismét takarított egy sort.

De ekkor már mennem is kellett ki, mert akármit csináltam nem tetszett a kocának és idegesen toporgott. Féltem, hogy eltapossa valamelyiket így gyorsan kijöttem tőle és a természetre bíztam, hogy mi lesz reggelre.

Elég nehéz volt elaludni. Folyamatosan az járt a fejemben, hogy vajon mennyit nyomott már össze, de fél 4 körül azért csak elnyomott a buzgóság.

Reggel fél 7-kor keltem és félve mentem ki hozzájuk. Gyanusan nagy volt a csend az ól körül. Lelki szemeimmel már láttam, hogy szerte-széjjel hevernek a kis testek döglötten, de azért ennyire nem volt durva a helyzet.

Igaz ugyan, hogy az egyikre ráfeküdt (el is pusztult) és egy másikra vagy rálépett vagy csak a hideg miatt nem tudott mászkálni, de a többi buzgón lógott a csecseken és ettek. A kicsit beraktam (vagy inkább dobtam) az infra alá, de mivel elkezdett visítani, a koca már fel akart állni. Így gyorsan elhúztam a csíkot nehogy újabb áldozat legyen. Főleg ne az én hibámból. 

Így már csak nyolc kismalac van életben és szerintem az egy amelyik még élt reggel sem éli túl a dolgot, de azt hiszem örülhetünk (a koca is meg én is), hogy túl vagyunk rajta. Nem tudom mikor volt utoljára ilyen nehéz éjszakám (szerintem sose). Sose hittem volna, hogy ez ennyire nehéz meló.

És akkor képek. Kéretik figyelembe venni, hogy éjszaka, vaku nélkül (hogy ne zavarjam a kocát) és infralámpa mellett készültek. Később, ha mindenki lenyugodott, majd csinálok rendes képeket is.

Vajúdik a koca

Hatan:)

Két kicsi között egy kis nasi:)

Immáron mindenki kint (megkönnyebbüléssel mindenki számára)

És most jó éjt, megyek alszok egy kicsit...miután megnéztem a kicsiket.

Sziasztok

Sziasztok

Nincs jó hírem a kiskecsóval kapcsolatban. Nem tudom mi lesz vele. Megerősödött a hátsó lába, már szépen jár, de elkezdett menni a hasa. Hát ugye nem mindegy, hogy a saját fajtája tejét issza, vagy embrei tápszert.:(

Ennek ellenére nagyon akar élni, csak ez sokszor elviszi a kicsiket. Ma már egész nap kint volt, de az anyja sem akarja visszafogadni, meg ő sem akar odamenni a testvéreihez. Így ma este is bent alszik, nehogy megfázzon. Mindenesetre másfél óránként megyünk ki, megállítjuk Fruzsit és akkor tud enni. Próbálunk nekik minél többet adni a tejből, de a másik kettőnek is enni kell.

Talán, mintha kevésbé menne a hasa. Reméljük rendbejön, mert nagyon aranyos, kedves jószág. Majd a természet megoldja. Vagy így vagy úgy.

No további minden jót!

Sziasztok!

Remélem mindenki kibírta a telet. Mostmár gyakrabban fogok jelentkezni, hiszen lesz miről írni.

Ha emlékeztek írtam, hogy kaptam egy pulit ajándékba. Azóta egész szépen kipendült, lassan kezdem tanítgatni is. Gondoltam rakok fel képeket a házőrzőkről is. 

A két házőrző

Ha már megfogtam a fényképezőt csináltam képet a kocáról is. Egyrészt magunknak is jó, ha van kép az első kocánkról, másrészt feltöltöm, hogy érzékeltessem azt, mekkora is a hasa(mint a múltkor írtam). Nem hiszem, hogy sokáig húzza már.

A koca

Csináltam képeket a tegnapi kecskékről is.

A mama

A két egészséges kiskecske (egy gida és egy gödölye; a fehér a gödölye)

És sajnos a harmadik gidával baj van. Valamiért nem áll rendesen a lábán. Jókedvű, eszik is meg minden csak valamiért nem tud a hátsó lábára állni rendesen:( Így hát beköltözött a házba, addíg amíg megerősödik és cumiztatjuk. Remélem rendbejön, mert nagyon aranyos és határozottan látszik rajta a búr beütés. Reggeltől van bent, de már kezd alakulni. Mászkálgat is egy kicsit. Eleinte 5 másodpercig sem nagyon bírt megállni a lábán, most már 1 percig is sikerül neki. Csak kicsit furcsán áll. Reméljük rendbejön.

Ő a gyengélkedő.

Hirtelen ennyi, de hamarosan ismét lesznek újdonságok és képek.

Sziasztok

 Sziasztok!

Itt vannak az év első jövevényei:) Örömmel közlöm, hogy Fruzsi kecskénk ma estére leellett. Nem is akárhogy! Három gyönyörű kiskecske látta meg a napvilágot és mivel Gabika az apja, mindhárom lógófülű gyönyörűség. A nemüket még nem tudjuk, mivel hirtelen az izgalomban el is felejtettük megnézni:)

Holnap rakok fel képeket róluk, mert most nem akartam vakuval zavarni az anyát.

Sziasztok!

Sziasztok!

Ígértem, hogy írok, így hát nekiültem. Mondtam, hogy sok újdonság lesz, de közben sok minden elmaradt.

Úgy terveztük, hogy hétvégén hozunk disznókat vágni és kettőt vágunk egyszerre, de sajnos el kellett halasztanunk a dolgot.

Így kitaláltuk, hogy hozunk kecskéket. Mivel az előző csapat (a 19 db) el lett adva, gondoltuk feltöltöm az állományt, meg keresünk egy kis pénzt, azzal hogy ezeket is eladjuk, vagy megvárjuk amíg leellenek és akkor külön adjuk el őket. De sajnos ez sem jött össze. A közelebbit elvitték előttünk, a távolabbinak nem tetszett az eladója (telefonban). Sajnos nem kaptunk egyértelmű válaszokat a kérdésekre, így úgy voltam vele, hogy azért nem utazunk 180 km-t. De majd lesz másik csapat.

Egyébként egész héten ezért dolgoztunk. A füredi íjászegyesületnek van egy nagyon jó futója, csak annyi a baj vele, hogy nincs rajta magasító. Úgy meg ugye állatokat szállítani nehézkes. Így nekiálltunk és csináltunk hozzá egy 1 méteres magasítót. Mostmár akár lovat is lehetne benne szállítani. Az egyik helyi barátom jött segíteni, aminek az lett a vége, hogy gyakorlatilag én segédmunkás lettem, ő meg a szakember. Hiába, ő jobban értett a lakatos munkához. Ami egyébként nem meglepő. Bár az eredeti szakmám nekem is lakatos és meg is tudtam volna csinálni, ha muszály (muszály volt), de én nem gyakorlom a szakmát cirka 15 éve. Így hagytam had bontakozzon ki.

Most más. A koca rendezkedik. Szépen csinálja a fészkét. Elvileg (ahogy számoltam) március 2.-ára van kiírva, de lehet már a hétvégén lefial. Majd úgyis tudja, hogy mikor jön el az ideje.

A kecskék is elkezdtek tőgyelni. Tehát 1-2 hét és elleni fognak. Elvileg. A 7 anyából 4 már szépen tőgyel. Ráadásul Nati is köztük van (ő volt állvemhes tavaly) és kíváncsi leszek, mert ő feles búr (F1)  a bakom meg 3/4-es. Szal egy 2/3-osnak kellene lennie belőle. Biztos szép lesz. El is döntöttük, hogy ha jerke lesz (netalántán jerkék) akkor meg is tartjuk a kicsit.

Szóval hamarosan lesz tejcsi is. És végre elindult az új év (amióta falun lakok és állatok vannak, nekem tavasszal indul az év, hiszen ilyenkor születnek az állatok, kibújnak a növények, feléled minden).

Ha alakul valami, írok és ha sikerül elcsípni, a születésekről is teszek fel képeket.

Sziasztok

Sziasztok!

Jövő hét elején írom a következő blogot. Sajnos most nincs időm, de sok újdonság lesz:)

Üdv 

 Sziasztok!

Tudom régen írtam, de sajnos nem sok időm van mostanság, ráadásul beteg volt az egész család. Mellékesen közbejött egy esküvő is.

Az időhiány nem a kecskék miatt van, hanem a vásárra való készülődés miatt. A kecskékkel hála Istennek kevesebb gondom van, mint volt amikor kevesen voltak. Jó ez az önetető. Egyrészt a kecskék is annyit esznek, amennyit akarnak, másrészt nem kell velük túl sokat foglalkoznom. Csak vizet kell adni nekik, meg ki és beengedni őket.

Ma reggel már nem nagyon akart felkelni a kocám. Noszogatni kellett. Már akkora a hasa, hogy a combja soványnak tűnik. Pedig van benne vagy 220-230 kiló. Lenne még hátra egy hónapja. Nem tudom. Lehet, hogy az első berakatás is sikerült? De akkor miért búgott vissza? Vagy megint megdől egy falusi legenda? Mindenesetre, ha kihúz még egy hónapot olyan lesz, mint egy labda:). Majd meglátjuk. A természet úgyis teszi a dolgát.

A kecskék egyébként kevesebben vannak. Írtam, hogy voltak benne kisebbek is. Átjött az egyik ismerősöm, hogy vesz belőlük két kecskét és elvitt hetet. Négy jerkét és három bakot. Kiderült, hogy kameruniak (előtte még sose láttam kamerunit), de legalább megszabadultam az aprajától. Vágni is fogok belőlük egy bakot. Hétvége felé, csak még nem tudom melyiket. Mind aranyos.

A vásár. Március 12-13-14.-én megyünk szalókra az első vásárunkra és ez lefoglalja minden időnket. Gyertyát öntünk, nemezt gyártok. Táskát, papucsot, mobiltokot csinálunk folyamatosan. Remélem összejön a dolog (mármint megéri). Jó volna kis plussz tőkével megtámogatni az állományt. Majd úgyis írok róla, hogy sikerült.

Addíg is egy kép, hogy mit is csináltunk. Igaz az első táskánk volt, azóta már szebbek.

Sziasztok

Az elmúlt pár nap érdekesre sikerült. Hirtelen meglehetősen sok dolgom akadt, ugyanis egyik barátom felajánlotta, hogy üzleteljünk. Elege lett a hatalmas banki kamatokból, amit fizetnek a betett pénzekre, így úgy döntött, hogy ő finanszírozza az állatokat és a kajájukat én meg foglalkozom velük. Aztán osztozunk a hasznon.

Ennek örömére sikerült is találni kecskéket alig 100 km-re tőlünk. 19 db kecskét vettem 100.000 Ft-ért. Ebből 10 hasas jerke, 9 pedig bak. Mondjuk az összeállítás nem ideális, de hát ez van. Ráadásul van 5 kecske ami meglehetőst kicsire sikeredett, de valamit majd kihozunk belőle. Biztos plusszban fogunk zárni az üzlettel.

Igen ám, de ennyi kecskére nem voltam én sem berendezkedve, így gyorsan kellett csinálnom egy önetetőt. Ennyinek már nincs kedvem hordozgatni a szénát nap, mint nap. Az önetető köré tud állni vagy 30 kecske, így egy darabig megoldódott az etetés problémája.

Persze ennyi szénám sem volt raktáron, így azt is venni kellett, így átmentem a szomszédba (na jó, vagy 30-40 házra) és rendeltem 4 bálával. Az remélem kitart a télre (főleg, hogy kisebb testű kecskék, így kevesebbet is esznek).

Lehet néhány megmarad tejelő kecskének. Azt mondják, hogy a kistestű kecskék több tejet adnak, mert arra lettek kitenyésztve. A nagytesűek inkább húsra dolgoznak. És valamennyire én is meg tudom erősíteni ezt, mert tavaly vettem Antilopot és a gidája 2-3 hónaposan akkora volt mint az anyja. Most vagy két hete apasztottuk el a tejét, mert lassan már elleniük kellene. Első ellés utáni kecskeként nem is adott rosszul tejet.

Azért lesz még munkám a kecskékkel. Úgy látom, mindet körmölhetem meg. Azzal elleszek egy darabig. Nem is szeretem (meg igazából nem is tudom rendesen) csinálni, de hát muszály.

No akkor képek:

Sziasztok!

Úgy döntöttem, hogy ide válaszolok anyeg kommentjére, mivel kicsit hosszúra sikerült a dolog. Álljon itt a komment szövege, hogy mindenki értse miről is van szó:

Október elején születtek a kis "vaddisznók",készen,elválasztva vásároltam őket,rengeteg örömöm van bennük,a nap nagy részében ők is szabadon rohangálnak!
Kecskék dolgában most pl.az érdekelne,igaz-e,hogy nem érdemes fejős kecskét vásárolni,mert nem tűr meg más személyt a fejésnél? Jóval fiatalabb korban kell magunkhoz szoktatni őket?
Én máris szerettem volna elkezdeni a fejést,a sajtkészítést,sőt a szép szappanjaid láttán a kecsketejes szappan is izgat,de leállítottak,h ez nem így megy :o(( csak sorjában... nekem meg minden tegnapra kellene :o)) Kérdésem még,h milyen "kecske-oldalakat" érdemes követni a neten,Te előnyben részesíted vmelyikt?
Köszi előre is!

Szóval:

Nem igaz. Sőt!

Igazság szerint könnyebb is fejős kecskével kezdeni, bár én is tartottam tőle először. Szerintem több gond van egy kiskecskével, mivel fel kell nevelni, aztán beűzetni. Választás után lehet elkezdeni a fejést, ami több problémába ütközik. Első, hogy mivel nem tudja mit is akarsz nem nagyon akarja hagyni. Ilyenkor jót szokott tenni egy kis abrak. Az lefoglalja, ráadásul jót is tesz a tejnek. A takarmánytól több tejet ad, mintha csak simán legelne. Másik probléma, hogy ilyenkor még általában elég kicsi a tőgye így nehéz fejni. Szerintem nyugodtan vehetsz fejős kecskét, csak kérdezd meg, hogy szokták fejni. Oldalról vagy hátulról. Amelyiket megszokta azt fogja engedni. De, ha elfelejted megkérdezni sincs gond, észre fogod venni melyiket szereti. Kis abrak elé (árpa, kis kukorica, zab) és szépen hagyni fogja. Arra figyelj (de ezt úgysem fogod még tudni), hogy eladják fiatal kecskeként a vénet is. A korát a fogáról lehet megállapítani (de ez sokszor nem egyszerű). Engem is vertek már át. Vettem egy kecskét 3 gidájával. Felnevelte őket, aztán elapasztotta a tejet a végén már fel sem akart állni. Le kellett vágni. A szívével volt baj, meg azzal, hogy már öreg volt. De végülis az öreg (aki eladta) megszabadult tőle és én sem jártam rosszul, mivel a 3 gida kiadta a teljes vételárat és maradt még egy rakás hús. Szóval plusszba zártam ezt az üzletet is.

Egyébként lassacskán esedékes lehet venni kecskét. Február végén, március elején már adnak el gidákkal fejős kecskét. Onnan 8 hét és választhatos őket és a tej végre a tiéd lesz:)

Egyébként ha megnézed a fogát 1 évesen a középső két fogát cseréle (alsó állkapocs veled szembe lévő 2 fog), 2 évesen a mellette lévő kettőt, 3 évesen az amellett lévő kettőt. Észre lehet venni, hogy nagyobbak a fogak. A gond ezután van, mert már nincs mit cserélnie és a hátsó fogak kopásán lehetne látni, hogy milyen idős is lehet. Legalábbis nekem így magyarázták, de mondom nekem se mindíg sikerül.

Én is úgy vagyok a dologgal, hogy tegnapra is késő, de annyi pénz a világon nincs amit el lehetne költeni. Szépen lassan azért a falusi élet lekoptatja rólam a kapkodás mázát és határozottan türelmesebb lettem, mint városon voltam. De az is lehet, hogy öregszem:)

A sajthoz azért egy kecske kevés lesz. Az az igazság, hogy úgyis megisszátok a tejet, meg kell palacsintának, esetleg túrónak. Így legalább 2-3 kecske nem árt a sajthoz. Arra is érdemes figyelni vételnél (bár ez rajtad nem nagyon múlik), hogy mennyi tejet ad a kecske. Minden eladó azt mondja, hogy 3.5-4 litert ad, de ilyet én még nem láttam. Már-már kezdem városi (vagyis falusi) legendaként kezelni, bár van pár megbízható ismerősöm, akik állítják, hogy volt nekik ilyen kecskéjük. Az enyémek abrakkal adnak átlag 2.5-3 litert adnak naponta. Én 6 liter tejből szoktam csinálni a sajtot. Az lead kb. 70-80 dkg sajtot. Az már használható mennyiség.

A szappan sem egyszerű. Még a leírtakkal együtt sem. Kell hozzá egy kis szerencse és egy adag rutin. De sok sikert hozzá. Egyébként tej nélkül is megcsinálhatod, még úgy is sokkal jobb, mint a boltiak.

Kecske oldalakat már nem nagyon nézegetek, de amikor néztem, akkor ha jól emlékszem a Miért pont kecske? oldalról sok infót kaptam. A címét nem tudom, de a google biztos kidobja.

Egyébként elkészült az első nemez papucsom is. A kisebbik fiamnak csináltam benti paucsnak.

Tisztán nemezből készült papucs és csúszásgátlónak bőrt vartam az aljára.

Nem mellékesen került hozzánk egy új kutyus is. Egy 6-7 ketes pulikutya. Lyányka a lelkem. Ezúton is köszönet Patakiné Juhász Anitának a kiskutyáért (ingyen kaptam). Ha esetleg kell valakinek még van neki 2 darab 8 hónapos szukakutyája. Nagyon szépek. Ingyen elvihető. Ha kell, írjatok kommentbe és összehozom a megbeszélést.

Ő Csente. Sajnos a képek nem túl jól sikerültek, de majd később úgyis kerülnek fel még róla képek.

Sziasztok 

 Sziasztok

Ha valaki tud eladó kártológépet szóljon már. Olyan is jó, ami nagyon régi (örökségből, padlásról,stb). Az sem baj ha fel kell újjítani, csak olcsó legyen:)

Üdv!

 Sziasztok!

Hétvégén levágtuk az egyik kismalacot. Szerettem volna megtartani, de sajnos nem akart nőni. Valószínűleg besült. Így hát gondoltunk egyet Henivel, kimentünk és levágtuk. Sajnos tényleg nagyon kicsi volt (volt benne talán 20 kiló), így hát cirka másfél óra alatt meg is kopasztottuk és szét is szedtem. Nem akartam venni gázt így csak úgy csináltuk, mint a nagyüzemben. Forróvíz és lekapargattuk. Végülis működik, szép fehér lett.

A végén (bár a fejét és a lábakat nem használtuk fel) 8-9 kiló használható rész jött ki belőle. Szétszedtük darabokra, mert egy kajára sok lett volna, így sokszor eszünk finomat:)

Valószínűleg még egy másik kismalacot is le kell vágni, mert az sem akar nőni. Ahhoz képest, hogy augusztusi születésűek kellene lenni bennük már vagy 50 kilónak. Ehelyett van 20-25 kiló:(. Bár csak abban a kettőben (amelyiket levágtuk és amelyiket lehet hogy le fogunk), a többiben van olyan 40-45 kiló. Belőlük lesz disznó:)

Az a baj a besült malaccal, hogy eszik annyit mint a testvérei, de nem nő tőle. Így meg ugye nem gazdaságos tartani. De a sütőben finom (mentsük a menthetőt).

Lehet, hogy ezen a hétvégén le is lesz vágva a másik is (úgy néz ki jön az egyik barátom tanulmányútra). Ha levágjuk csinálunk róla képeket, aztán feltöltöm.

No hirtelen ennyi történt.

Sziasztok

Sziasztok!

Tudom kicsit régen írtam (1 hónapja), de hát sok minden újdonság nem történik.

Túl vagyunk az utolsó disznóvágáson (hála istennek). Ez már szép nagy disznó volt. Veséje alapján 225 kg. Haverék azt mondják, hogy 210 kg körül volt. Végülis mindegy. Szép nagy volt. Sajnáltam levágni, mert egy németöves kocának való volt. Mindíg megúszta. Elsőként őt akartuk levágni, de egy másikat vágtunk helyette. Aztán mikor megint sorra került volna, búgni kezdett. Így eleve nem lehet levágni (állítólag rossz a húsa), másrészt gondoltam berakatom. De ezt már leírtam ezelőtt is. Mindenesetre nem fogant meg és így elérte őt is a végzete. Érezte, hogy valami nincs rendben. De hát melyik állat nem érzi.

A másik kocám viszont másodszorra megfogant. Így hát március elején várhatjuk az első csapat saját malacokat. Majd rakok fel képeket róluk. Persze, ha közbe nem jön valami.

Ezenkívül nem sok minden történt. Hacsak nem, hogy hoztunk egy rakat fát a fűtéshez, nyúlólat eszkábáltak nekem (egész jól sikerült).

Egy hétig nem voltak itthon a gyerekek (disznóvágás után), így kihasználva az időt kicsit pakolgattunk. Kitakarítottuk az állatokat (bár semmihez semmi kedvünk nem volt), morzsoltunk egy kis kukoricát (mint régen a nagyszüleink, leültünk a szobában a kandalló elé és tv nézés közben morzsoltuk). Majd egy 3/4 hordóval (200 l-es) lett, de még mindíg van vagy 20 zsák ami morzsolásra vár. Majd idővel megcsináljuk. Főleg ha nagy szükség lesz rá.

Többet hirtelen nem tudok írni, így el is búcsúzom. De lassan jön a tavasz és újra jön a sok mesélnivaló.

Sziasztok

Sziasztok!

Most nem sokat írok, csak gondoltam közlöm, hogy jelentkeztünk az első vásárunkra. Március 12-13-14.-én az Abádszalóki böllérversenyen fogunk árulni.

Remélem jól fog sikerülni.

Üdv! 

 Sziasztok!

Egyszer valamikor régen (még az első csapat libánál) történt meg az eset. Volt egy derékban kivágott fánk (szerettünk volna asztalt csinálni belőle) és ehhez hozzá volt támasztva egy OSB lap tábla (nem teljes, csak 1.5m*1.2 m-es lehetett). Nem is volt ezzel hetekig-hónapokig gond, egészen addig, amíg jött egy nagyon szeles idő. Olyan szeles volt, hogy felborította a táblát. Mikor mentünk ki ellátni az állatokat (már szépek voltak a libák, talán egy-két hónapja lehettek nálunk)észrevettük, hogy eldőlt. Nem is igazán foglalkoztunk vele. Eldőlt, eldőlt. De, mikor már majdnem befejeztük az állatok ellátását arra lettünk figyelmesek, hogy valami fehérlik ott. Gyorsan odamentünk és észrevettük, hogy egy szerencsétlen liba alászorult. De nem is akárhogy! Mindenét kiszabadította alóla, csak a feje maradt ott. Pont arra dőlt rá a tábla. Még élt a liba, de sajnos valami idegrendszeri gond lett vele. Furcsán trekergette a nyakát. Ijesztő volt. Estére bevittük a házba (mondván adjunk neki esélyt), de reggelre sem változott a helyzett, így le kellett vágni. Egy levest kiadott. De ezek után semmit nem támasztottunk semminek neki.

Volt egy másik libánk is, de annak szerencsésebb volt a sorsa. Azt hiszem valamelyik kecske átgázolhatott rajta, mert egyszer csak azt vettük észre, hogy sántít. De olyan szinten, hogy az egyik lábára nem is állt rá. Félig repült félig ment. Mivel nem szokásunk azonnal levágni a sérült állatot (bár ezt párszor már megbántuk), mint egyébként falun szokás, neki is adtunk második esélyt. Pár napig a télikertben éldegélt, aztán mikor javulni kezdett kiraktuk a kertbe megint. De reggelre mindíg rosszabb lett az állapota. Így hát úgy döntöttünk, hogy estére mindíg bevisszük és a télikertben éjszakázik, nappal pedig kint lesz a kertben. El is neveztük Sántikának. Telt múlt az idő és úgy megszokta az esti rutint, hogy mikor zártuk be a többieket, ő már jött oda hozzánk, hogy vegyük ölbe és vigyük be a helyére. Ugyan kisebb maradt, mint a többi (nem olyan sokkal), de sikerült megmentenünk a korai haláltól. Aztán, mikor költöztünk Szőlősre eladtuk a többi libával egyetemben. Azóta már biztos levágták.:(

Másik fix esti programunk volt a kacsakergetés. Sokat nevettünk akkoriban ezen. Megvettük a kiskacsákat és, mivel még nagyon kicsik voltak eleinte bezárva voltak a kertben egy járókában. Aztán mikor megnőttek egy kicsit már szabadon eresztettük őket, de este be kellett fogni őket és bezárni. Ők is mentek a télikertbe, nehogy éjjel valami megfogja őket. No de amíg összeszedtük őket volt egy jó 10 perces esti torna. Az összes kacsa menekült (ők sosem tanulták meg a rutint). Ráadásul akkor sok minden volt lepakolva a földre (fák, hordók) és ezek között kellett megfogni őket. Persze úgy, hogy ők még véletlenül sem akarták ezt. Mindenesetre mindíg sikerült összeszedni őket, de azért levezetésnek nem volt utolsó (jól kifulladtunk, mire összeszedtünk 15-20 kacsát):)

No mára ennyi lett volna.

Sziasztok!

Sziasztok!

Mára még egy szomorú történet, de a vége szerencsére happy end.

Még Vattán történt. A kecskék (mivel nem volt istálló) a disznóólakba voltak zárva éjszakára. Nappal persze szabadon voltak és ekkor csinálták a már leírt problémákat.

Mivel az ólak disznóknak voltak megcsinálva, így a lecezés teteje nem volt lezárva. Tehát a lécek között voltak rések. Az első áldozata Fehérke volt. Egyik nap a szomszéd jött át, hogy nagyon mekeg az egyik kecske. Mivel a ház jófajta fél méteres vályogból készült, bentre nem hallottam semmit. Ki is mentem és Fehérke furcsán kifordult pózban lógott a disznóól kerítésén. Nem is igazán mozdult, már azt hittem, hogy feldobta a pacskert, de amikor odamentem felemelte a fejét. A kecskének olyan a lába, hogy a talpa és az izületek vastagok, de a köztes csontok nagyon vékonyak. Így sikerült megoldania, hogy becsússzon két fa közé , de kivenni már nem tudta. Meg kellett emelnem az egész kecskét és így nagy nehezen ki tudtam varázsolni a lábát. Sántikált pár napig (be is dagadt rendesen), de aztán rendbejött.

Később Fruzsi is eljátszotta ezt a dolgotm, de nála még érdekesebben sikerült. Ugyanis úgy szorult be a lába, hogy be volt hajlítva. Gyakorlatilag a kerítés egyik oldalán volt a bokája a másik oldalon az alatta és felette lévő rész. Amikor megnéztem azt sem tudtam eldönteni, hogy mi mihez is tartozik, aztán Henivel ketten kiszedtük. Az ő lába is nagyon bedagadt és ráadásul akkor vemhes is volt. Nem is jött rendbe csak akkor, amikor leellett. Utána szűnt meg a sántítása (jó 1-1.5 hónap múlva).

Szóval erre is vigyázni kell. A kecske nagyon kíváncsi állat, így belekerülhet olyan helyzetbe amiből komoly baj is lehet.

Az egyik ismerősünknek most kellett levágnia az egyik kecskéjét, mert az etetőből leugorva (mert hát miért is ennének úgy, mint minden rendes állat, a földön állva)beakadt a lába és eltört. Így hát nem maradt más választás csak a vágás.

Üdv

Sziasztok!

Gondoltam, ha már nincs miről írni (mivel nem nagyon történik semmi) elkezdek visszaemlékezni. Eszembe is jutott pár kedves/szomorú történet az elmúlt időkből.

Így hát nekiállok és az olvasók okulása kedvéért megírom őket egyesével.

Az egyik ilyen történet idén történt meg. Nem is olyan régen (cirka 2-3 hónapja) Miskolcról jöttünk hazafelé a családdal. Ezek az utak álltalában azzal járnak, hogy elég későn érünk haza (no nem túl későn, mert sietni kell haza az állatok miatt, de azért még nyáron is beleesünk a  sötétbe) és ismét úgy sikerült hazaérnünk, hogy kezdett sötétedni. Gyorsan kipakoltunk a kocsiból, gyerekeket bevittük a házba, átöltözés és irány kifelé az állatokhoz. Tudni kell, hogy a kecskék fejése mindíg a végére marad. Mert ugye ahhoz tiszta kéz, tiszta eszközök kellenek, így inkább a végén csináljuk. El is lettek látva a disznók, tyúkok (akkor még sok volt), egyebek és irány kezet mosni, fejőst előkészíteni (ez 3 tálka, 1 a víznek amivel lemossuk a tőgyüket, egybe fejem a tejet, a harmadikba pedig összeöntjük a tejet), no meg a takarmányos vödör. 

Mire elértük a kecskéket már kezdett sötétedni és a gond az volt, hogy a helységben ahol fejünk megadta magát a villany. Így hát elemlámpa (hogy mégiscsak lássunk valamit) adta a világot. Hála Istennek nem szokott gond lenni a fejéssel. Szépen megtanulták a menetét, ki ki után jön (bár néha ezt próbálják felrúgni). Első lépés, hogy egy vályuba öntök nekik egy kis árpát, kukoricát (addig Heni leveszi a fejőszéket és elkészíti a helyét a kajának, tálnak). Amíg fejjük az egyiket a többi ott tud enni. És ekkor történt a baleset.

Pampula (ő a rangidős) szarvas kecske. És amikor töltöttem a kaját a vályuba, felnézett. Nem nagyon, épphogy megemelte a fejét, de éppen elég volt ahhoz, hogy sikeresen kiüsse az egyik fogamat (bal felső kettest). Eleve gyökérkezelt fog volt és koronát kellett volna rakatni rá (de csak jövőre terveztem), így nem fájt. Inkább csak meglepődtem, de a kecske is. Nem számított rá, hogy lesz valami az útjában. Még az volt a szerencse, hogy csak ezt az egyet ütötte ki. Kicsit odébb megy vagy erősebben emeli fel a fejét két-három fogam is kieshetett volna. Minden rosszban van valami jó.

Mindezt csak azért írtam le, hogy van mire vigyázni a szarvas kecskékkel.

Üdv