Álmom egy tanya:)

 Sziasztok!

Sikerült új beszerzési forrást találnom NaOh ügyben. Gondoltam nem a kilós kiszerelést veszem (túl gyorsan elfogyott), hanem veszek egy 25 kilósat. Füreden az egyik boltban tudtak rendelni (legalábbis azt mondták régebben) cirka 14.000 forintért. Be is mentem, hogy megrendeljem, de azt mondta a hölgy, hogy kb 2-3 hét múlva tudják hozni.

De! Mivel mondtam, hogy nekem az késő, elmondta  a nevét a cégnek, hogy honnan szerzik be. Fel is hívtam őket és kiderült, hogy bruttó 4800 Ft-ért már el is hozhatom. Így gyorsan beültem a kocsiba és egy kis utazás után be is szereztem. Még aznap főztem is szappant (immáron 100 darabos tételben), mert egyik ismerősömnek kellett 300 darab. 

Kb. 1 hétig szappant főztem, nemezeltem. Valójában már minden bajom volt tőle (nem is a főzéstől, hanem inkább a nemezeléstől). A nemezelésen is újjítotottam egy kicsit. Hogy minél kevésbé tudjon elcsúszni a nemez kézmosás közben, nemezelőtűvel beszurkálom. Ez azt jelenti, hogy egy szappanba biztos csinálok vagy 100 szúrást, ha nem többet. Viszont a nemez anyagát a tű behúzza a szappanba és nem mocorog annyira.

Azt hiszem, hogy mostmár kevesebbet fogok írni (lehet tavaszig nem is nagyon), mivel itt a tél. Télen meg ugye nem nagyon van mit csinálni, hacsak le nem írom minden alkalommal, hogy megetettük az állatokat és morzsoltunk egy kis kukoricát. Meglehetősen unalmas lenne (olvasni is, de nekem is írni).De tavasszal kezdődik megint az élet, jönnek a születések, jönnek az új állatok. Azokról mindenképpen fogok képeket felrakni.

Így hát tavaszig minden jót, kellemes ünnepeket, stb.

Sziasztok

A szappanok nemezelésével akár ilyeneket (meg aki ért hozzá és van fantáziája meg egy kis kézügyessége, amik sajnos belőlem teljességgel hiányoznak) is lehet csinálni.

No minden jót:)

 Sziasztok

Még annyit akartam volna írni a kukoricával kapcsolatban, hogy sikerült összeszedni eddig 2 db 200 literes hordónyi kukoricát, de a nagy része még nincs lemorzsolva. Szóval tényleg úgy néz ki, hogy ki fog tartani egy darabig.

Viszont ami plussz a dologban, hogy a kukorica csuháját eszik a kecskék már napok óta, így nem kell nekik mást adni enni. Tehát ezen is lehet spórolni. 

Ismét plussz dolog, hogy 1 hete kukorica szárral (amit a kecskék nem esznek meg) és kukorica csutkával fűtünk. Ugyan gyorsan elég, de hirtelen nagy hőt ad le és felmelegíti a lakást annyira, hogy reggel meg este kell csak befűteni. Igaz rakunk rá azért egy kis fát is, de azt tényleg csak mutatóba. Szóval gyakorlatilag nem marad semmi, amit ki kellene dobni, mert mindent fel lehet használni.

Valamelyik nap morzsolás közben jutott eszembe (miközben egy törött vödörre néztem), hogy a régiek nemcsak maguk dolgoztak sokat, hanem a dolgaikat is hogy kihasználták. Persze ez falun sok helyen most is így van, de nekem, mint városinak ezekre mind rá kell döbbennem. Szóval a vödör először csak repedt volt. Városon már rég kidobtuk volna, de valahogy bekerült a garázsba és abba rakjuk a morzsolni való kukoricát. Már hiányzik is itt-ott belőle darab, de a célnek megfelel. Szóval érdekes, hogy amit városon már rég kidobtunk volna az itt még mindíg dolgozik velünk és nekünk. Mindent újrahasznosítunk százzszor egészen addíg, amíg már egyszerűen nem lehet és csak utána kerül a kukába. Városon hetente összegyűlt egy nagy szemetes, sokszor még kevés is volt. Itt van, hogy alig van az alján valami. Semmi nem vész kárba. És ez jó érzés. 

Sajnos azt hiszem, hogy az ember mindent csak kihasznál és nem úgy használja a dolgokat, mint ahogy kellene.

Ha belegondolunk az emberek kihasználják a földet is (mint termőtalajt értve). Hiszen semmi nem számít csak a profit. Látni, hogy sok ezer hektár földre viszik a műtrágyát, de évek vagy évtizedek óta nem látott szerves trágyát. Nincs is nagyon állat ami alól lehetne vinni (persze tisztelet a kivételnek). Az a fontos, hogy gyorsan sok pénzt harácsoljanak össze, az nem mérvadó, hogy meddig lehet termelni azon a területen. 

Egyre újjabb fajtákat állítanak hadrendbe, ami egyre érzékenyebb valamivel szemben. Persze azt mondják, hogy ellenállóbb ami igaz is, egészen addíg, amíg be nem jön egy újjabb betegség, vagy, mint az éven egy esős időszak. A régi fajták (igaz kevesebbet teremtek, sokkal kevesebbet), bírták az aszályt, az esőt, mindent.

Szinte alig lehet találni legelőket. Beszántották mindet. Így nem csoda, hogy nincsenek állatok sem. A kicsik, vagy akik mostanság szeretnének belekezdeni ilyen dolgokba nem tudnak lépni, mert minden faluban van 1-2 ember, aki annó fillérekért felvásárolta a földeket és több száz vagy több ezer hektáron termel. És ezek megkapják a földalapú támogatást ami azt jelenti, hogy abból kényelmesen megél egész évben.

Lehet, hogy elgondolkodhatna az állam azon, hogy a támogatásokat olyankor kellene felhasználni, amikor (mint idén is) nagy árvízek, vagy nagy aszályok vannak. Végülis hol van még egy olyan ágazat amire azt mondják, hogy nem lehet megélni belőle támogatások nélkül. A régi paraszt is megélt a földből pedig egy fillért nem kapott azért, mert művelte.

Az állatokkal is ez a helyzet sajnos. Csinálunk ólakat, istálókat. Szerencsétlen állat be van zárva egész nap, semmivel nem tudja lekötni magát. Eszik, ürít. Ennyi. Pedig az állatok még éreznek is és csak pénz miatt olyan környezetben tartják őket, hogy minél többet hozzanak, minél gyorsabban.

Emlékszem sokszor mondtam falusi embereknek, hogy miért nem engedik ki a malacot? Azt mondták, hogy nem szabad, mert akkor nem nő olyan gyorsan. Azt a részét nem nézik, hogy jobb az állatnak és mellesleg jobb a gazdának is, mivel kiturkálja a kajája nagy részét és sokkal kevesebbet kell adni neki enni. Oké, hogy nem nő meg 1 év alatt, hanem csak 1.5 év alatt, de azért nagy különbség van élet és élet között.

Most mondhatjátok, hogy állszent vagyok, mivel levágom az állataimat, de ez azért hozzá tartozik a dologhoz. Végülis csak azért tartjuk őket, hogy megegyük. De addig lehetne nekik jobb életet biztosítani.

Szóval érdekes dolog ez. Kíváncsi vagyok mi lesz így pár évtized múlva. Talán rájönnek majd, hogy a pénzt nem lehet megenni.

Sziasztok!

No elérkezett a nap, amikor is megosztom eddigi tapasztalataimat veletek. Legalábbis ami a szappankészítést illeti.

Szóval az eddigi cirka fél év szappanfőzései alatt kialakult recept a következő:

670 gramm margarin

1420 gramm olaj (oliva, sima napraforgó, stb).

400 gramm zsír (ezt sok helyen nem írják, de, mivel vannak állataim és maradék zsír is, egyrészt adta magát az ötlet, másrészt szerintem jobb az állaga, mint a tisztán olajokból készültnek (nem utolsósorban tovább is tart), harmadrészt nagyanyáink is zsírokból készítették)

907 gramm víz (én desztilált vízet használok)

340 gramm NaOH (azaz nátriumhidroxid, bár ezt hamarosan szeretném lecserélni hamulúgra, mint ahogy régen csinálták, de ezzel majd a jövőben fogok kísérletezni. Ha lesz tapasztalat megosztom azt is).

Illóolajok és színezék. Én nem használok színezéket (egyébként kakaó, fahéj, ételszínezék jó a célra, legalábbis ezeket írják máshol, de ezzel nincs tapasztalat).

Illóolajnak az alkoholos nem túl jó, mert rossz illatot adhat a szappannak. Ezt is neten írták, de ezt saját káromon is megtapasztaltam. Egyébként sok embernek tetszik a natúr, illóolaj nélküli szappannak az illata is.

A zsír szerepére még visszatérnék egy kicsit. Ahogy észrevettem a zsírok adják meg a szappan keménységét. Ez akkor lesz fontos, amikor majd a formába kell rakni a szappant. Mivel amíg meleg könnyen formázható, viszont ahogy hül annál nehezebb lesz. Csináltam már tisztán zsírból is szappant és hiába nyomtam bele a formába, kivétel után széttöredezett. Ezért újra kellett olvasztani és ki kellett önteni a formát vele. Amikor megszilárdult akkor már jó volt. Bár ezt sokkal nehezebb kivarázsolni a formából (kis segítségként ajánlom a tüzet. Melegítés után kijön. Persze csak akkor jó, ha fém a forma:))

Én rakok bele még kecsketejet is. Mivel nagyon pozitív hatásai vannak a bőrre. Ekcémás, kiütéses, pattanásos bőrre nagyon hatékony tud lenni. 

Egy nagyon fontos dolog van:

SOSE HASZNÁLJ UTÁNA KENCEFICÉKET!!!!

Nem mintha bármi baj lenne belőle azon kívül, hogy ha használsz semmit nem ér a szappan. Eleinte furcsa volt mindenkinek, de aki megállta az álldotta. Szóval semmi kencefice utána.

Mielőtt belekezdenék mindenképpen szólnom kell a biztonságról is. Tudom, hogy mindenhol leírják, de tényleg fontos.

Védőszemüveg, védőkesztyű, maszk legyen kéznél és még így is legyél nagyon óvatos. Gondolom mindenki hallott a vörösiszap ömlésről. Ez lúgosabb. Egyszer rácsöppent az alkaromra. 1-2 napig nem volt semmi nyoma (már nem is emlékeztem rá, nem is fájt akkor sem amikor ráment)), de utána egy érdekes seb lett belőle és nagyon nehezen múlt el. Még most is látszik halványan a nyoma, pedig már vagy 4-5 hónapja történt.

Szóval fő a biztonság!

JA, ÉS SEMMILYEN FELELŐSSÉGET NEM VÁLLALOK AZ ITT LEÍRTAKÉRT (KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A BIZTONSÁGI ELŐÍRÁSOK MEGSÉRTÉSÉÉRT).

No. Akkor első lépés, hogy szerezzük be a hozzávalókat. A fent leírtakból a nátriumhidroxidot a legmacerásabb beszerezni (legalábbis felénk). A háztartási boltban csak 25 kilós kiszerelésben hoznak cirka 15.000 forintért, de ez hatalmas mennyiség. Nem is rendeltem még belőle (gondolni kell a tárolásra is - nedvesség, pára ne érje). Én a neten rendelem 1 kg-os kiszerelésben, de ez meg drága az előzőhöz képest. 1kg=3000 Forint postával együtt. Maga az NaOH 2100 Ft körül van. Ez kb. 3 adagra elég amiből nekem cirka 75-80 darab 10 dkg-os szappan jön ki.

Kiöntve ilyen kis golyócskák vannak benne.

Akkor beöltözni. Védőállarc, alá maszk, kesztyű, hosszú felső és hosszú nadrág. Vagy akinek van sav és lúgálló ruházat.

Ha ez is megvan kimérem a Nátrium hidroxidot és a vízet. A vizet kiöntöm egy üveg vagy saválló tálba (én lapos, kocka jénaiba szoktam). Szép lassan beleszórom az NaOH-t és közben folyamatosan kevergetem (rozsdamentes kanállal). Pillanatok alatt felmelegszik, de rendesen. Épp csak nem forr. Amikor gőzölög kicsit kaparja a torkot, szóval nem belélegezni és jól szellőző helyen csinálni.  Nekem mindíg letapad (olyan, mintha odaégne a tál alljához) valamennyi NaOH. Itt nagyon kell figyelni, mert nehezen jön fel. Nem kell kapkodni szépen továbbkeverni, esetleg a letapadt részeknél kicsit megnyomkodni és felpattog szépen. De, ha csak keverve van, akkor is feloldódik.

Tejszerűnek néz ki, de nem az:)

Aztán szépen kitisztul. Olyan lesz, mint a víz!

Amikor ez megvan (vagy előtte is lehet), ki kell mérni a zsírokat, olajokat. Összeönteni az egészet és gázon megolvasztani. Amikor teljesen elolvadt beleöntöm a kecsketejet is. Nem kell sok egy adagba. Én 2 decit szoktam hozzárakni, ha lehet a jó zsíros, tejszínes részből.

Végülis, ha már csinálunk valamit a legjobbak kerüljenek bele:).

Olyan fazekat használjunk, ami már nem nagyon kell másra.

Ha elolvadt minden, ÓVATOSAN beleöntöm a nátronlúgot. Nem kell félni, semmi nem történik, csak nehogy melléöntse az ember. Közben kavargatom és elkezdem főzni. Mostmár le lehet öltözni:)

Itt is érdemes figyelni, mert könnyen ki tud futni. Sok helyen azt írják, hogy felforral aztán gáz lekapcsol, keverget, utána megint felforral, megint lekapcsol, keverget. Én úgy csinálom, hogy forralom folyamatosan de a gáz lángját úgy állítom, hogy ne futtassa ki a szappant. Ennek a legfőbb előnye az idő, amit nyerünk vele, mivel elég sokáig tart, míg rendesen kifő az egész. Akkor jó, amikor már nem tűnik olajosnak a létyó ami a szappan alatt van. 

Gyorsan elkezd a szappan kiülni a tetejére.

A hab a tetején már a szappan:)

Szóval addíg főzzük, amíg már kezd annyira összeállni, hogy lepereg a kanálról. Igazából ezt nehézkes megoldani mivel rengeteg lúg van alatta. Így pár óra főzés után én segíteni szoktam neki és kiöntöm a lúgot alóla. Erre ismét figyelni kell, mert ez is mar. Viszont jól lehet vele például wc-t tisztítani:).

A végeredménynek valami ilyesminek kellene kinéznie:

A szappan (a kanál megáll benne)

Hozzátartozik még a dologhoz, hogy itt már van szerepe a hűlésnek is. Ugyanis, ha folyamatosan melegíted a szappan elolvad. Tehát nem nagyon fog ilyen képet mutatni (legalábbis nekem még nem mutatott). De ha hül, akkor az edény falán szépen kikeményedik és utána a többi helyen is.

Sokan azt írják, hogy az elején (a nátronlúg hozzáöntése után) adjunk hozzá illóolajat. Az én tapasztalatom az, hogy ha akkor adom hozzá, akkor kidobott pénz, mivel a végére semmi nem érződik belőle. Ezért én itt szoktam hozzátenni. Beleöntöm és jól elkeverem, így mindenhol lesz illatanyag benne.

Ezután jön a formába varázsolás. Lehet simán önteni is(amíg forró), mint a gyertyát, de ezzel az a gond, hogy belemegy a lúg is. Ezt szépen kinyomja a szappan magából amikor szárad, csak sokkal több időbe telik. Így én szoktam várni egy kicsit, hogy hüljön és amikor már éppen állja a kezed kanállal beleszedem egy muffin sütő formába. Jól bele kell préselni, mivel nem lesz szép a felülete (ezt még nekem is gyakorolnom kell, bár nálam nem annyira mérvadó). Ha pedig nagyon rétegesen rakod, kivétel után szétválhat. Pár perc múlva ki lehet ütni a formából a szappant (ha kicsit lágyra sikerült, hagyd a formában és megkeményszik. Akár napokat is állhat.). Ezekután fel kell rakni valami jó helyre száradni. Olyan helyet keress ahol nem süti a nap, de mozog a levegő.

Pár nap múlva már használhatod is.

Mint látszik nem túl szép a felülete, de ez a forma hibája. Kellene keresni egy rendes formát:(

Nekem ezután jön a következő rész. Másnap (vagy amikorra rendesen megszilárdul) benemezelem. Ez egyrészt eltűnteti a felületi hibákat, másrészt szép. Persze van harmadrészt is: macera. Viszont jobban habzik tőle a szappan (ezek nem habzanak úgy, mint a boltiak, hiszen nincs benne semmi mesterséges anyag ami segítené a habzást).

Itt a végeredmény. Már csak száradnia kell pár napig.

Ha valakinek vannak építő jellegű ötletei, kritikái kérem írjon nyugodtan. Had tanuljak én is.

A végére még két kép az iskolai tökversenyről (első tökfaragásom volt, nem nagyon vagyok híve ennek az ünnepnek, legalábbis nem az angolszász verziónak).

Kannibál tök:)

Sziasztok!

Ne haragudjatok, hogy ilyen sokáig nem írtam, de elég sok dolgom volt/van.

Először is kaptam egy infót, hogy az egyik helyen learatták a kukoricát és a kombájn nagyon sokat elhagyott. Ki is mentem (cca. 15 km tőlünk) és tényleg. 4 napig ott voltunk kint (jött Heni és a gyerekek is). Össze is szedtünk vagy 40 zsákkal ami talán elég lesz a következő aratásig és ami szintén fontos, szép egész csöveket sikerült mezgerelnünk. Mennénk most is, de sajnos esett az eső és így nem tudunk kijutni a földúton. Biztos lenne még vagy 1000 zsákkal (már ha össze bírnánk szedni annyit). Meglátjuk milyen lesz az idő hétvégéig, ha jól alakul még kimegyünk.

Kukoricánk már van, de ezt még le is kell morzsolni. Kaptam az abádszalóki ismerősömtől ingyen egy kukoricamorzsolót. Jól működik. Sokkal könnyebb, mint kézzel csinálni. Ugyan kis alakítás ráfért (túl alacsony volt), de azt egy 15 perces munkával megoldottam.

Vettem a Vaterán egy baromfikopasztó gépet. Régóta szerettem volna venni egyet, de az új ára 110.000 Ft és annyit nem akartam kiadni érte. Szerencsére találtam 45.000 Ft-ért és még csak nem is használt. Tartalékban volt, de nem lett használva. Így jövőre indulhat a csirkenevelés, majd pár százas tételben a vágás-kopasztás. Kézzel nagyon macera és nagyon időigényes. Hétvégén ki is próbáljuk 5 kacsán (3-at cserélek jófajta házipálinkára). Ha azzal megbírkózik, akkor a többievel nem lesz gond.

Nekikezdtem szappant főzni. Most főzöm az 4. adagot (szóltak, hogy csináljak már 130 darabot). Kezd elegem lenni belőle. Mivel még nincs teljesen készen (nemezelés, stb) így a képek sem állnak még teljesen rendelkezésre, így úgy döntöttem, hogy később rakom fel a szappanfőzést rejtelmeit ecsetelő részt. Szerintem holnap már lesz egy kis időm és felrakom.

Visszabúgott a másik kocám is és szombaton kihívtam a dokit, aki ismét berakta. Mostmár sokkal jobban állta (elvégre már csak nem volt szűz). Remélem most már sikerült. Azt mondta a doki, hogy ritkán van ilyen, hogy visszabúg, de nálunk persze mindkettő összehozta. Végülis nálunk minden kijön amiről mások még nem is hallottak (pl. az álvemhes kecske).

A másikat úgy döntöttem nem rakatom be megint. Karácsonyra finom lesz:)

No megyek dolgomra, minden jót!

Sziasztok!

Tegnap este behordtuk (Abádszalókról...cca 12 km) a kecskék téli kajájának egy jó részét. Az egyik barátomnak van egy kis kukoricaföldje és segített kivágni (egy másik barátommal) és összekötözni. Igazság szerint ők vágták ki és kötötték össze majdnem az egészet. Még maradt egy forduló, de sokáig elég lesz. A harmadikat (mert eddig kettőt hoztunk) úgy volt, hogy ma hozzuk el, de áttettem hétfőre. Utána csinálok egy képet róla csak annak az illusztrálására, hogy mennyit bír megenni hét kecske egy tél alatt (és persze ez nem lesz elég).

Ma reggel elmentem Vattára. Volt egy Hölgy, akit érdekelt a ház. Ha minden igaz és a bank is úgy akarja, akkor szóban elkelt (ha jól értettem). Bár olcsóbban, mint szerettem volna, de talán még így is kijön belőle a tanya. Csak a felújjítással leszek gondban (mint mindíg), de majd megoldom valahogy. Mindenesetre remélem összejön. Elvileg jövőhéten pontosítunk.

Hoztam a disznóólnak faanyagot és vasanyagot. Hamarosan láthatnak egy kis közvetlen napvilágot a kismalacok. Jövőhéten megcsinálom. Elhoztam három nagy 200 literes hordót is. Már nem tudtam miben tárolni a terményt, így mindenképpen kellett valami. Ez meg tökéletesen megfelel. 

Hazafelé észrevettem, hogy learatták a kukoricát az egyik helyen, ahol eljárok. Meg is álltam és szedtem öt zsákkal. Holnap reggel 6 körül indulok megint. Szeretnék még vagy öt zsákkal szedni. Feltéve, hogy találok, de elég nagy terület. Biztosan lesz.

Úgy volt, hogy a hétvégén csinálok szappant. Ezt előre látom, hogy nem fog összejönni. Elhalasztva legalább 1-2 héttel (elnézést attól akinek megígértem). Ha összejön rakok fel képeket. Meg persze receptet, mert a netesek java része csak kiindulási pontnak jó. Legalábbis szerintem. Én így tapasztaltam.

Holnap 9, fél 10 körül hivatalosak vagyunk (családostól) egy Tiszafüredi barátunkhoz az íjjászegyesületbe. Csülköt csinálnak pékné módra (és ráadásul tőlem vette az egyesület a csülköt) és mellette őzike pörkölt is lesz. Három napja azon gondolkodom, hogy melyiket egyem majd, de nem sikerült eldönteni. Szerintem mindkettőt és délután nem fogok bírni dolgozni:) Végülis kell egy kis pihenő.

Üdv mindenkinek!

Sziasztok

Itt az ígért kép a kolbászról!

Nem sok a kinézeti változás (legalábbis a képen), de az illata...hmm

Ma ismét kimentem mezgerelni. Cirka 1.5 óra alatt összszedtem 5 zsák napraforgót. Csak ízelítőül, hogy honnan cipeltem a zsákokat:) Egy ilyen tanyát én is elfogadnék. Tudnék vele mit kezdeni.

A kocsi a fasornál áll (a messzebbinél). Azt hittem a képen még látszik, de nem:)

Mikor hazaértem, gyors segédkezés a kajacsinálásban és nekiálltam kiverni a magokat a napraforgóból. Estére végeztünk (mivel időközben Heni és Bence is besegített) 4 zsákkal. A többit majd holnap, de egy kisebb hordóval már összejött. Még egy fél hordóval biztos van, de még lehet, hogy holnap is kinézek.

Bence is segít:)

Délelőtt felhívtam a dokit. 4 órára ki is ért és berakta a másik kocát is. Volt vele gond. Gyönyörűen megállt, de a doki is megjegyezte, hogy szűz jány. Ez legalább nem kérette magát, csak kicsit nehézkesen csúszott a dolog. Vérzett is szegény utána, de túl van rajta. A neheze majd később jön:)

Így ha minden igaz és minden rendben megy, jövő februárban 2 kocától lesznek kismalacok. Mondjuk, mivel mindkettőnek az első fialása lesz nem számítok rá, hogy túl sokan fognak születni (elvileg 5-6 darabnak azért illene kocánként), de hátha szerencsém lesz és tízet lefialnak egyedenként. Ez már nem rajtam múlik.

Ő az amelyiket ma rakta be a doki.

Ő meg az amit a múltkor.

Mára ennyi. Jó éjt (engem nem kellessz altatni:))  

Sziasztok

Sajnos még mindíg nem volt időm fényképet csinálni a kolbászokról, de nem felejtettem el. Előbb-utóbb sor kerül rá.

Most az időm nagy részét a mezgerlés (gyűjtögetés) teszi ki.  Mivel a termény nagyon drága és időmből éppen kitelik (meghát régen nagyszüleink is csinálták és gondoltam kipróbálom ezt is) nekiindultam a learatott területeknek és elkezdtem gyűjtögetni a napraforgót (mivel a kukoricát sajnos még mindíg nem aratják, de sokáig már nem halogathatják). Meglepően sokat lehet összeszedni belőle. Az első mezgerlésem alkalmával a nagyobbik fiammal együtt szedtünk három kis zsákkal. Igaz ezt már régebben aratták le, így már málott egy kicsit, de ez a magoknak ez mit sem számított. Inkább csak nekem volt kellemetlen a kiütögetésnél, mivel sok apró darab volt benne, így a mai délelőttöm erre ment rá. Kiütögetés és szelelés. Egész tiszta lett. Az állatoknak ízleni fog.

Délután segítettem az egyik ismerősömnek és mivel láttam egy traktort ami kukoricát hozott be, gondoltam szétnézek. Nem találtam meg hol aratták, de ha már kimentem nem jövök haza üres kézzel. Találtam egy nagyon jó helyet (szintén napraforgó), ahol cirka negyed óra alatt szedtem egy hatalmas zsákkal. És nem megázott régi aratásból maradtat. Nemrég arathatták le, így szép egész fejeket sikerült találnom. Holnap reggel megint kimegyek. Jó volna még szedni még vagy 6-7 zsákkal. Annyi nagyjából elég is lenne a télre. Persze utána megint jöhet a piszok (Heninek nem nagyon tetszett az előző sem), amíg kiszedem a magokat.

Este észrevettem, hogy a másik kocának valóm is búgni kezdett. Ha minden oké, akkor holnap kihívom a dokit. Rakja be ezt is. Csak azt nem tudom, hogy hová fogom rakni a kicsiket. De majd ezt is kitalálom és megoldom valahogy.

Látszik a doki előző beavatkozása is. Mármint Natinál (az egyik kecskénél). Valami történhetett, mivel Gabika (a kis bakkecske) eléggé szaglássza. Úgy néz ki jót tett neki az orvosság.

No, jó éjszakát mindenkinek!

Üdv!

Sziasztok.

No végre megcsináltam azokat a dologokat, amik már egy hete halasztódnak (bár nem mindet, de mára a végére érek). Az az igazság, hogy egy ilyen helyen mindíg van munka. A legrosszabb benne, hogy minen meló pár perces vagy esetleg 10-15 percet igényel. Több idő előkészülni hozzá, mint megcsinálni.

Tegnap végre nekiálltunk Henivel kicsit kerítést javítani (a kecskék folyton letapossák és kiszöknek). 5 perc.

Megcsináltuk a szénarács megerősítését. A baj az volt vele, hogy túl hosszúak voltak a rések és sok kipergett belőle. Így felszögeltünk rá két lecet. Meg is kellett erősíteni, mivel a kecskék mindíg belemásznak (a birkának eszébe sem jutna) és kilazult egy kicsit. Így beraktam egy andrást. Most már stabil. Maximum 10 perc.

Átköltöztettük a nyuszikat a helyükre (az új nyúlketrecbe). Ideje volt már. Nekünk is kényelmesebb így ellátni őket, meg nekik is jobb lett így. 5 perc.

Ma estére esedékes lesz megcsinálni a tyúkok ajtaját. Kezd hideg lenni és mivel kevesebben vannak (közben adogatom el őket) nem tudják felmelegíteni a levegőt. Nem szeretném, hogy megfázzanak. A nyúlketrecre is kellene csinálnom fiaztató ládát, de az már kicsit időigényesebb munka. Majd sorra kerül az is. Még elférnek. Remélem nem sokáig.

Megdöglött egy nyuszim délutánra. Reggel még semmi baja nem volt. Nem tudom mi baja lett. Kis fehér nyuszi volt. 

Lassan nyuszihúst fogunk enni. Van három bakunk, így csökkenteni kell a létszámot.

Tudom, ígértem a képet a kész kolbászról, de még nem volt időm. Már átkerült hozzánk, fel is lógattuk őket, de fénykép még nem készült.

Üdv

Meghoztam a kecskéknek a téli eleséget. Erre felénk elég drágán adják (7000 Ft), de a neten találtam eladót nem is olyan messze tőlünk 4000 Ft-ért . El is hoztam két bála szénát. Az ki fog tartani egy darabig.

Nehézséget okozott egy kissé, hogy tegnap a disznóvágás utómunkálataiban meghúzódott a hátam, így alig bírok mozogni. De az állatoknak enni kell. 

Elkészült a kolbász és szalámi füstölése is. Holnap reggel azt is kiveszem a füstölőből és kirakom szellőzni. Majd nyálcsorgatáshoz rakok fel képet:).

Sziasztok!

No. Sajnos ismét nem sikerült a végére érni a dolgoknak. Az állatok takarítása (kecske, tyúk..ezek, ugye nem rendszeres heti munkák) elmaradt. Pedig az legalább egy komplett délutáni meló lenne. No majd hétvégén...talán.

Túl vagyunk a disznóvágáson is. Lejöttek a szüleim is segíteni. Így sem lettünk kész, de nélkülük nem tudom, mikorra fejeztük volna be. Reggel 6-kor vágtuk le a hízót.

Munkában a mester.

Vese alapján (leméred a két vesét, osztod kettővel és annyi kiló a disznó. Úgy vettük észre, hogy meglepően pontos.) 165 kiló volt. Nőhetett volna még de így, hogy a koca maradt nekem ezt kellett levágni. Amúgy maradt volna még 1-2 hónapot. Nem volt szerencséje.

Azért húzodott el az egész, merthogy kolbászt és szalámit csináltunk. Kb 40-45 kilónyi jöt össze belőle.

Az alapanyag

Persze hurka, szalonna is készült. Hagytunk némi húst is magunknak, de nem sokat. Este fél 9-kor fejeztük be, de a zsír még nincs kisütve és a mosogatás meglehetősen hiányos. Ezeket majd ma kell megcsinálni. Meg mennek a füstre a kolbászok, szalámik.

A munka gyümölce:)

Menet közben eladtam vagy 60 darab tyúkot. Mint említettem már nem éri meg tojásért tartani. Kevesen lettek az ólban, pedig még visznek el belőle. De legalább befolyik egy kis pénz.

Ja, a dátumot a képeken ne nézzétek:) Elfelejtettem beállítani a gépen.

Sziasztok!

Ismét sikerült egy húzós hetet kifogni. Kicsit összejött minden munka. A vasárnapi napom pihenésnek indult, de elmentem Vattára búzáért. Hoztam is majd 5 mázsát, de közben el kellett hozni a kandallónkat is(jófajta öntöttvas kandalló, van benne vagy 150 kiló). De ha már ott voltam segítettem felpakolni vagy 20 mázsa szenet az egyik haveromnál.

Mire hazaértem már 3 óra körül volt, de még szalmáért kellett mennem, közben választás, utána Füred. Majd visszaadtam a kölcsön utánfutót. 

A hétfő elment. Délelőtt a gyerekkel voltam, meg elkezdtem írni a blogot, délután megbeszélés a nénivel a tanyáról (ezt már leírtam az előzőben) és szólt a haver, hogy beteg a kecskéje. Megnéztem, jól fel volt puffadva. Adtunk neki ecetes vizet szódabikarbónával, de reggelre megdöglött. Sajnálom, szép kecske volt és anno még tőlem vették. Valami rosszat ehetett.

A tegnapi nap is a blog írásával telt (legalábbis a délelőtt), délután mentem a nénihez. Mondta, hogy vannak eladó edényei. Vettem is tőle két darab vajlingot, két nagy lábast, egy nagy zsírosbödönt és egy teknőt. Nagyon esedékes volt már, mivel a disznóvágások kölcsön eszközökkel működnek, de újjonan kifizettem volna érte vagy 50.000-et így meg megúsztam 13.000-ből.

Aki ilyenre vállalkozik, mint én és városi készüljön fel, hogy nagyon keserves dologba fog. Ezt csak abból a szempontból mondom, hogy aki falun nő fel a szülői háttér biztosít minden felszerelést. Megvannak a fazekak, az edények, minden. A városinak ezek nincsenek (általában, de végülis minek is lennének). Ha vannak is nem elég. Nincsenek hordók, nincs daráló, nincs semmi.  És be kell vallanom, hogy nem keveset költöttem ezekre. Nem számolok utána, de biztos, hogy ráment már vagy 2-300 ezer forint. És nem is újjonan vettem őket, bár ezt egy cseppet sem bánom, mivel jobban szeretem a régi dolgokat. Azokat még megcsinálták nem úgy, mint a mostaniakat. Lesz a néninél (jövőhónapban hozom el) egy másik zsírosbödön és egy másik teknő is. Az a teknő (ahogy kiszámolta) 93 éves. Mondjuk látszik is rajta. Már megrágta a szú, meg sérült is pár helyen. Kenyérdagasztó teknőnek használták a nagyszülei. Mindenesetre ha nem is hurkát, kolbászt keverni, de húst belepakolni még jó lesz.

Megjött az állatorvos is. Pillanatok alatt berakta a kocámat (Dalland apának a spermájával. Ez egy holland hibrid fajta, mint megtudtam, mert a nevét nem tudtam megjegyezni, ezért be is írom ide. Innen csak nem tűnik el:))). Így remélhetőleg január vége felé megszületnek az első saját kismalacaim. Ha minden igaz a másik kocát 13.-a körül kellene berakatni. Feltéve, hogy ő is úgy gondolja. Majd kiderül.

Kiherélte a kis malacaimat is. Mondjuk csak kettőt kellett, mert a másik három leányzó.

A malacaink. Most 10 hetesek.

 Megnézte Natit az egyik kecskét is Ő az aki nem akart leelleni). Azt mondta nem lesz gond (úgy néz ki nem kell levágnom). Adott neki egy injekciót és ettől újra kellene kezdődnie a ciklusának. Remélem így lesz.

Egyébként nagyon rendes doki és nem is dolgozik drágán. Az egészért borravalóval fizettem 7.000 forintot. A városi ugye az ottani árakhoz van szokva. És nekem sok kutyám volt, míg városon laktam. Ott egy apró-cseprő dologért is elkértek ennyit. Ehhez képest ez még hasznot is hoz nemsokára (3 hónap, 3 hét, 3nap).

Később, hoztam egy nyúlketrecet. Egyik barátomtól vettem a szomszéd faluban. Nem hittem volna hogy ilyen nehéz. Volt benne vagy 120-130 kiló. De legalább már rendes helyen lesznek a nyulaim. Még azt is ki  kell takarítani. Ma délután esedékes.

Ma jön az egyik barátom Szalókról. Megnézi a villanyt, mert hátul gond van vele és a fejésnél nem lenne rossz, ha látnánk is valamit.

Eladom a tyúkjaim nagy részét. Mostmár ilyen áraknál (és hogy kitojt tyúkok) nem gazdaságos. Nem sok van eladó. Kb. 70 darabot akarok eladni. A többi marad magunknak.

Holnap Pestre megyek, utána visszük a gyerekeket Miskolcra a szülőkhöz. Beviszem a tojásokat, meg a szappanokat utána irány haza futásban, mert el kell látni az állatokat.

Szombaton már jönnek ketten válogatni a tyúkokból. Meg készülni kell a disznóvágásra. Elmosogatni, kitakarítani mindent. 

Vasárnap disznóvágás. Egy 150-160 kilós malac lesz az áldozat. Sajnálom, mert ez az egyik amit én neveltem (ez lógott meg mindíg Vattán). Nem ez volt tervben, de amelyiket akartuk vágni az közben búgni kezdett és azt rakta be a doki tegnap. Annak szerencséje volt, ennek nem. Ennyin múlik.

Nem sok mindent csinálunk belőle. Kis hurka és sok füstöltkolbász meg szalámi. Végre elég  hűvös az idő, hogy meg lehessen csinálni ezeket is.

Vágás után jelentkezek.

Ettől a résztől kezdve már a jelenben vagyunk. Ezek már az aktuális problémák és megoldásaik (vagy legalábbis remélem, hogy a megoldásaik).

Pár hete találtam itt Szőlősön egy tanyát (hozzáteszem nincs sok, ami van meg már használják). Az ára is megfelelő lenne...azzal a feltétellel, hogy el tudnám adni a Vattai házat. Abból meg is tudnám venni és bár sokat kellene rákölteni meglenne az itteni lakás is és az állatoknak a hely, istáló, disznóólak minden. Egy hektáros porta van hozzá, tehát kétszer akkora, mint a Vattai terület volt. Ráadásul van egy másik fele is, amit később meg lehetne venni. De addig amíg el nem megy a Vattai ház nem tudom megvásárolni. Pedig ott már lehetne állatot tartani. Oda tudnék vinni egy tehenet is. Jó lenne. Csinálnék a tejből vajat, sajtot, túrót. Remélem hamar elmegy a ház.

Vagy , ha nem akkor még mindíg van esély arra, hogy talán ki tudom bérelni. Bár erről voltak már egyeztetések nagyon nem eröltettem, mivel télen semmit nem tudok kezdni vele, viszont a díját fizetni kellene. Bár tegnap a néni mondta, hogy mégsem akarja kiadni, szerintem tavasszal (ha addig nem megy el a ház és nem veszem meg)lehet, hogy sikerül rávenni.

Ez még a jövő zenéje. Majd az idő eldönti (meg persze a néni).

Ma délután jön az állatorvos. Ki kell herélni két kismalacot és az egyik kocát be kell rakatni. Tavaszra, ha minden igaz lesznek kismalacaink. Hamarosan a másikat is be szeretném rakatni. Megnézi Natit. Ő az a kecske, aki az Istennek nem akar leelleni, de már biztos nem is fog, de szeretném ősszel (november környékén) beűzetni Gabikával (a kis bakkecskémmel). Ha valamiért nem lehet akkor le kell vágni Natit. Remélem nem, de délután kiderül. Majd holnap megírom mi is történt.

Ezekután elkezdődött a mindennapi munka. Naponta kétszer ellátni az állatokat, fejni, takarítani őket. Naponta kaszálni a kecskéknek. Főleg ez volt húzós munka. Aztán gondoltam egyet és kitaláltam, hogy a mögöttünk lévő legelőből leválasztok egy darabot. Neki is kezdtem és megvettem a villanypásztort. Felszereltük Jani haverommal és be is üzemeltük. A baj csak az volt, hogy a kecskéket nem nagyon érdekelte a dolog és továbbfejlesztettük az ötletet. Kihúztunk még két sor zsinórt, de alapjában véve ez sem oldotta meg a gondot, mivel a kecskék továbbra is kimentek. Ezért maradt a kaszálás, meg közben legeltetés. Már nagyon unom, de hát nincs mit tenni, de ha minden igaz jövőhéten jön a széna és akkor nagyrészt azt fognak kapni. Akkor kényelmesebb lesz....csak drágább.

Időközben történt egy kisebbfajta tragédia a faluban az egyik néninél. Elpusztult egy koca disznó, úgy, hogy volt 14 darab kismalaca. De még csak 5 naposak voltak. A néni nem tudta felnevelni őket és így hozzám került mind. Képzeljetek el egy kismalacot ami a tenyeredben kényelmesen elfér. Még nagyon picik voltak. Így hirtelen megint megemelkedtek a kiadások, mert vettem nekik tápot (bár igazából semmit nem ért), így maradtam a kecsketejnél hígítva. Be kellett szereznem egy vályut is, mert amik voltak itthon vályuk , azokat nem érték fel. Szerencsére egy Abádszalóki barátom csinált nekem egyet és az már megfelelt a célnak. Szerencsémre a fele azonnal elkezdett magától enni, így csak a felét kellett cumiztatnom, de hamarosan már mind magától evett (már ami nem hullt el addig). Főztem bele rizst, búzadarát. Ezt nagyon szerették. A gond csak az volt, hogy 3-4 óránként kellett nekik enni adni. Így az  utolsó kajálásuk éjfélkor volt az első fél 5 -5 óra körül (valamit csak kellett aludni) . Közben pedig folyamatosan. De még nagyon kicsik voltak, így kb. két naponta elvesztettem egyet. Az egyik várható volt, mert már amikor elhoztam őket, akkor is elég ramatyul nézett ki. A vége az lett, hogy a 14 malacból 7 maradt meg. Ebből kettőt visszaadtam a néninek és öt maradt nálam. Mostmár szép nagyok. Szépen nőnek és valószínűleg hagyok meg belőlük kocának valót is. Tipikusan azok a malacok amiket fényképeken látni vagy rajzolnak ilyeneket. Gyönyörűek.

Már csak 10 darab malac van:(

Az egyiket cumiztatom.

A kecskéknek gyűjtögettem a szénát télire. Össze is jött vagy  három kazal, csakhogy a sok eső miatt mind berohadt, így vennem kellesz a szénát. De legalább az nem annyira drága, mint a termény. Annak nagyon felment az ára, pedig az ismerősöknél annyival nem lett kevesebb a termés, ami indokolná ezt az árat. Legalábbis az ismerősöknél. Persze biztos voltak olyanok akiknek a termés nagy része odalett. Ráadásul a legnagyobb baj nem is az ár, hanem az, hogy nincs is. Jöttek a felvásárlók és elvittek mindet. Még jó, hogy Vattán Gyulának van. Így legalább onnnan tudok hozni.

Mivel megjött a tavasz gondoltam, hozok még pár kecskét magunknak. Így elkezdtem utánanézni a neten és hamarosan hoztam két vemhes kecskét Debrecenből. Mind a kettő F1-es búrkecske, ami azt jelenti, hogy az apa búr kecske volt(legalábbis ebben az esetben), az anya pedig valami más (ezeknél parlagi). Az egyik hamarosan le is ellett és mivel búrral volt pároztatva  egy gyönyörű kis bakot ellett. Hamarosan mindenki a csodájára járt olyan szép kiskecske lett. Ha egyszer lesz időm és megtalálom, hogy hogy lehet képeket betölteni a blogba rakok be róla képet is. A másik sajnos becsapott. Ugyan megindult a teje, de a mai napig nem ellett le. Nem baj, majd jövőre....talán.

Megvan a képfeltöltés:) Gabika most.

Nemsokára hoztam még vagy öt anyakecskét kicsikkelkel együtt. A kicsiket meglepően gyorsan elkapkodták. Kevés is lett, pedig azt sem tudom mennyi volt nálam összesen, de vagy 15 biztos. Kiválogattam az anyákat is és végülis összesen 7 kecske maradt nálam, ebből az egyik Gabika a majdnem tiszta búr bak.

A kicsikből vágtunk is le. Volt egy amelyik születési rendellenességgel jött világra. Sajnos a fütyköse nem jól fejlődőtt és nem tudott rendesen pisilni. Volt még pár fiú kecske, amit levágtunk és volt egy anya is. Sajnos a szívével volt gond és így is úgy is megdöglött volna.

Közben eldöntöttük, hogy birkánk nem lesz egy darabig. Maradunk a kecskéknél. Így Dolly is vágásra került. Az egyik barátom vágta le és utána nagyon finom birkapörköltet csinált belőle. Itt kóstoltam először agyvelőt. Kicsit ódzkodtam tőle, de miután a kétéves fiam felzabálta a felét (el sem lehetett tőle venni) gondoltam csak megkóstolom én is. Tényleg finom. Kenyérre kenve olyasmi az íze, mint a csontvelőnek (azt mindíg szerettem).

Időközben (mivel már volt elég tej) nekikezdtünk kikísérletezgetni a sajtgyártást is. Eleinte natúr sajtot csináltunk csak, de aztán jöttek az ígények a kaprosra, lilahagymásra, kakukkfüvesre és egyebekre. Szerencsére mindenkinek nagyon ízlett, így elkezdtük gyártani. Persze a savanyú tejből túrót, tejfölt csináltunk, de ez már nem volt újdonság.

Íjjászversenyre is vittünk belőle kóstolót és pillanatok alatt elfogyott mind.

Később rájöttünk, hogy mindíg elfelejtek szappant venni és véletlenül ráakadtam egy receptre a neten. Kecsketejes szappan. Mondjuk azok a receptek nekem nem feltétlenül váltak be, de kis átalakítással (már teljesen másként csinálom) használhatóak voltak.

Mindenesetre kezdett érdeklődés mutatkozni a kecsketejes szappanunk iránt is.

A szomszéd faluból (Abádszalók) vettem 15 néma kacsát. Én jobban szeretem a magyar kacsát(több zsírja van), mindenesetre ez volt kéznél. Mikor kicsit nagyobbak lettek eladtam belőle öt darabot és most 10 rohangászik az udvaron. Ezekből kerülnek ki a jövő generáció alapítói.

Ül a kacsa...ennyi esőt még ők sem szeretnek.

Eljött a költözés ideje. Ha jól emlékszem március 8.-án költöztünk be a szolgálati lakásba. Egy nagy hatalmas ház ( kb. 120 m2) ami igazából lakásnak jó, de az állattartáshoz nem túlzottan alkalmas. De végülis nem is arra készült.

Alá kell írnom, hogy minden segítséget megkaptunk és megkapunk a polgármestertől. 

Szzóval leköltöztünk 3 disznóval (eddigre már szépen megnőttek), vagy 20 db tyúkkal, 2 pulykával, 3 nyúllal (erről sem írtam), 4 kecskével és négy kiskecskével, 3 vadkacsával, meg persze Dollyval a báránnyal.

Azt hiszem ez is kimaradt. Költözés előt 2 héttel Fruzsi lánya Szarvaska megellett. Rá egy hétre pedig Fehérke is ellet két gidát. Két darab gyönyörű kis gidának adott életet. Ez persze nagy élmény volt, de megbonyolította a költözést. Vigyázni kellett, nehogy megsérüljenek az út alatt.

Úgy gondoltam, hogy ennyi állat is rettentően sok erre a pici portára, de mint kiderült ez nem igaz. 

Mindenesetre beköltöztünk, berendezkedtünk és vártuk a tavaszt. Mielőtt megérkezett volna (hisz elég későn jött) Gyula barátom leselejtezte a tyúkjait. Épp volt egy kis pénz a kasszában, így gyorsan lecsaptam rá és vettem kb. 150 darab tyúkot. Igaz kitojt tyúkok voltak, de nem az öregebb fajtából. Végülis kiderült, hogy jó üzletet csináltam velük (bár rengeteget esznek. 100 darab tyúk képes annyit megenni naponta, amiből 8-9 hízót etetni tudok és még híznak is). Nem is feltétlenül a tojás miatt volt jó az üzlet (bár az is megérte), de később a más jellegű termékeinket is könnyebb volt értékesíteni.

Szóval a lényeg, hogy az egyik üres helyiséget (akkor még volt, mármint üres) kineveztük tyúkólnak és beköltöztettük őket. Ekkor rájöttünk, hogy mennyi minden hiányzik a tyúktartáshoz. Gyorsan kellett vennünk önetetőt, önitatót. Így már kényelmesebb lett a dolog. Kiírtuk a kapura, hogy tojás eladó és hamarosan kialakult a vevőkör helyben is, amit pedig plusszba termeltük bevittük időnként Miskolcra. Hamarosan odáig jutottunk, hogy nem tudtunk eleget termelni, de több helyünk nem volt, hogy hozzunk még tyúkokat. Közben megérkezett a tavasz és leellett Fruzsi is. Szintén két kisgádanak adott életet.

Meghirdettem a gidákat és kezdtem aggódni, hogy nem fognak elkelni, de aztán jöttek az érdeklődők.  Két gidát elcseréltem egy fagyasztóra egy gidát pedig négy galambra. Sajnos a galambok hamarosan elhaláloztak, mivel az egyik este nyitva maradt az ajtajuk és valami megfogta őket. Pedig már tojáson ültek. Rég szeretném kipróbálni a galamblevest(azt mondják nagyon finom), de erről ismét lemaradtam.

Ráadásul ekkor döglött meg az utolsó vadkacsánk is. A vadkacsák nemi aránya érdekes volt. mivel volt két gácsér (fiú) és egy tojó. Amikor idejöttünk az egyik szomszéd kutya elkapta a két fiút. Az egyik bele is döglött (nem volt meglepő, mert tövestől kitépte a szárnyát) a másik nagy nehezen túlélte. Aztán nem sokkal később a tojó kotlani kezdett. Kb. félúton járhatott, amikor őt is elkapta egy kutya (azóta már megcsinálták a kerítéseket és nincsnek ilyen balesetek). Sajnos nem élte túl. 

De mit is csináljunk a tojásokkal. Nem akartam vadkacsa nélkül maradni. Nagyon nehéz beszerezni és nem is olcsó mulatság. Így gondoltam egyet és betettem a tojásokat a pulyka alá (az is épp kotlott). Gyönyörűen kiköltötte őket és a sajátjait is. Hamarosan lett 7 vadkacsa és 8 pulyka.

A Pulykakakas most:)

E közben jött a galambos baleset és ekkor lett oda az eredeti vadkacsa állomány utolsó gácsérja is.

Érthető, hogy nagyon örültem, hogy a pulyka kiköltötte a vadkacsákat. Kb 1 hónapig az anyjukkal hagytam őket. Mint, már mondtam, a pulyka nagyon kényes állat. Azt írják a neten is, hogy (elnézést nem tudom, hogy kit idézek, de sajnos már nem emlékszek hol olvastam) a kispulyka napi 24 órában azzal van elfoglalva, hogy hogyan dögöljön meg.

Én hála Istennek ezzel nem találkoztam, bár valószínűleg azért, mert az anyjuk mellett hagytam őket sokáig. Így volt idejük megerősödni. Mindenesetre eladtam 2 kiskacsát és 6 darab pulykát. A vevőnek sajnos nem volt szerencséje a pulykákkal. Valami elkapta őket és mind odalett, de a két kacsa megmaradt nekik is.

A Vadkacsák

A maradék két pulyka szépen cseperedett aztán az egyik gondolt egyet és elkószált. Soha nem is került elő. De a másik megvan és úgy néz ki szerencsénk lesz, mert tojó. Így jövőre már két tojó fogja költeni a kicsiket.

Talán két hónapja lakhattunk itt, amikor egyszer Pestről hazaérve, mentem az állatokhoz és az egyik üres portán találtam egy zacskót és mellette egy kiscicát. Elfért kényelmesen a tenyeremben. Fogalmam sincs milyen idős lehetett (sose volt macskám előtte és nem is akartam), de nagyon pici volt. De hát ott csak nem hagyhattam, így ismét bővült a család. Immáron van egy macsekunk is, ami úgy néz ki mint a Shrek-ben Csizmás Kandúr:) Tiginek neveztük el.

Nagyon vártuk a telet. Tudom ez furcsának tűnhet, de ezt az időszakot vártuk már 2 éve, mivel a védőnő nyugdíjba ment és gondoltuk, hogy Heni kerülhet a helyére. Végülis, ha van a faluban egy védőnő logikus, hogy annak adunk munkát. Húzódott-halasztódott az ügy egészen februárig, mikor is értékelték a pályázatokat és legnagyobb megdöbbenésünkre nem Heni kapta meg a munkát, hanem egy olyan Hölgy akinek volt munkája egy másik faluban (kb 70 km-re Vattától), de ott volt helyettesítőként amíg a régi védőnő szabadságát töltötte nyugdíjazás előtt.

Hirtelen azt sem tudtuk, hogy mihez kezdjünk. Annyira számítottunk arra a munkára. Megoldotta volna a likviditási problémáinkat és a házat is rendbe tudtuk volna rakni. De sajnos ez nem így sikerült.

Döntenünk kellett, hogy hogyan tovább és kénytelen-kelletlen amellett döntöttünk, hogy szétnézünk másik falukban állás után. Egy napon lepasszoltuk a gyerekeket és beültünk a kocsiba, majd irány Debrecen és környéke. Azonnal mehetett volna Heni dolgozni Debibe, de már nem akartunk a városba visszaköltözni. Felhívtunk önkormányzatokat, területi védőnőket és meglepetésünkre egy nap alatt legalább 10 állása lehetett volna Heninek úgy, hogy szolgálati lakással, mindennel.

Mindenesetre a választásunk egy kb. 1500 fős falura, Tiszaszőlősre esett (Tiszafüredtől 7 km). Beszéltünk a polgármesterrel , megnéztük a szolgálati lakást és rábólintottunk.

Hazamentünk és gyors tervezgetés után (mit is hogyan csináljunk) kb. két hét múlva leköltöztünk Szőlősre.

Közben el kellett adnunk az állatokból. Vattán 5000 m2-es porta volt, itt kb 1000 m2. Mai napig, amikor Vattán járok arra gondolok, hogy mi mindent lehetne csinálni azon a portán. De azt hiszem, hogy ez már csak álom marad.

Elkezdtük meghírdetni az állatokat. Nem sok mindent adtunk el, mivel úgy voltunk vele, hogy jól jönnek azok majd Szőlősön is és igazunk is lett. Mindenesetre megszabadultunk a libáktól és kacsáktól. Kacsákból csak a vadkacsákat (bár arról nem írtam, hogy azt is vettünk pár darabot)hoztuk le magunkkal.

Szerencsémre volt a Gyula szomszédom. Bár alá kell írnom, hogy ezt akkor nem mindíg szerencsémnek éreztem, de az biztos, hogy nagyon jó tanulási lehetőség volt. A lényeg az, hogy van neki kb. 5 hektár földje, amibe búzát, árpát, kukoricát, burgonyát szokott vetni. Így végülis belecsöppentem egy kicsit a mezőgazdaság eme vállfajába is.

Nem mondom, amikor az árpát kellett szellőztetni (ha nedves és melegszik tönkremegy, ezért ki kellett pakolni az egészet, majd vissza be és ez 100-150 mázsánál érdekes) sikerült kifáradni, de amikor a búzát hordtuk be csatárláncban az sem volt kutya. Aki már pakolt árpát az tudja, hogy nem egy leányálom, mert utána úgy viszket az ember, mintha üveggyapotba takarózott volna.

Voltak azért kellemes élmények is ezeknél a munkáknál. Ilyenek voltak az utána következő toroköblítések, de például a búza szellőztetésénél ott voltak a gyerekek is és hóangyalkát (vagyis búzaangyalkát) csináltak. Ők nagyon élvezték. Imádak úszni a sok búzában. 

Azt hittem, hogy a burgonyát is egyszerűbb lesz kiásni (bár csak 3-4000 m2-en volt vetve), főleg amikor közölte, hogy nem kapával, hanem traktorral szedi ki a krumplit, de azt hiszem olyan fáradt soha előtte nem voltam, mint akkor.

Mindíg volt valamit csinálni. Hol a szalmabálákat kellett felpakolni, hol a kukoricaszárat vágtam ki (a kecskéknek télire), hol az árpaszalmát szedtem össze. Volt, hogy szüretre kellett menni.

Ekkortájt kezdtem ráébredni arra is, hogy mennyivel másabb a falu, mint a város. Városon nem foglalkoznak az emberek egymással (csak közvetlen környezetben), míg a falun megvan a kölcsönös segítségnyújtás. Bármikor szóltak, hogy kell valami mentem, de amikor nekem kellett valami (szálzúzózni, szántani, stb) ők is jöttek segíteni. Mai napig, ha Vattán járok az jut eszembe, hogy jó volna visszaköltözni oda. De hát a pénz nagyúr (de ezt majd később).A lényeg, hogy sok barátot sikerült ott szereznem.

Mindenesetre nagyon sokat számítottak ezek a munkák és erre mostanság kezdek igazán rájönni.

Lassacskán érkezett a tél a kecskék felűződtek és az egyik reggel arra lettem figyelmes, hogy Ivánka (a bakkecske) a kocsi motorháztetején áll(hozzá kell tennem, hogy nem az első alkalom volt és nem tudtunk vele mit kezdeni). Szóltam Heninek, hogy jöjjön, hozzon kést és vágjuk le, mert ebből csak baj lesz. Megfentük a kést, bezártuk a kecskéket és hívtuk Ivánkát. Sosem fogom elfelejteni, úgy jött, hogy azt hitte enni kap (nagyon kezes jószág volt) még a kezemet is rágcsálta, de sajnos nem volt rá más megoldás. Lefogtuk Henivel és levágtuk. Akkoriban nem igazán tudtam, hogy is vágjak kecskét, így sajnos lassabban sikerült, mint szerettem volna, de túlestünk rajta (mi is és a kecske is). Sose fogom elfelejteni, márcsak azért sem mert az első nagyobb állat volt amit magunktól vágtunk le. Szerettem azt a kecskét, de sajnos ezek a kellemetlen (azt hiszem sosem fogom megszokni) epizódok hozzátartoznak az állattartáshoz. Végülis azért tartjuk őket, hogy megegyük. Arról nem is beszélve, hogy ha nem vágnánk le egyet sem, hamarosan nagy gondban lennénk, mivel annyi állat lenne a háztájiban, hogy nem tudnánk etetni őket. 

A nyúzás sem volt egyszerű dolog, mivel nem volt rémfánk, vagy bármi olyan dolog ami elbírta volna a kecskét fellógatva. Így letettük a földre és késsel szépen megnyúztam. A porciózás már gyorsan ment.

Ebben az időben hoztam egy kis pulikutyát. Betyár lett a neve. Nagyon hozzánknőtt, aranyos és rendkívül értelmes kutya volt. Sajnos amikor kimentem Angliába elajándékoztuk, de legalább jó helyre került. Ha tudtam volna amit most tudok, biztos nem adom oda senkinek.

 A Betyár.
 

Érdekes időszak volt ez. Tetszett, hogy minden hónapban jöttek az új állatok. Mindíg volt mivel foglalkozni is, de ekkor jött a következő kecske probléma.

Mint említettem a kerítés a porta körül elég rossz állapotban volt. Kb 50 éve építették és meglehetősen rozsdás volt már a drótháló. No, erre a kecskék is rájöttek és előszeretettel taposták le, hogy átjussanak a szomszédba a szilvafákhoz. A kecske ugyanis imádja a fát. Gyakorlatilag mindegy milyen fa lényeg, hogy legyen levele, kérge. Különösen azok a kedvencei ami szúrós (a legjobb neki az akác a természetes szeléntartalom miatt). Persze a szomszédom ezt annyira nem értékelte, így nekiálltunk toldani-foldani. Persze pénz erre sem jutott (főleg nem, hogy kellett volna vagy 250 m kerítés), így szó szerint toldottunk- foldottunk. Hol egy darab térhálót raktunk be, hol deszkákkal egészítetük ki, de igazából nem sokat ért. Főleg, hogy a kacsák és tyúkok is kitalálták, hogy nem elég nekik a fél hektár, így bejárták a környező portákat. Ezzel nem is lett volna nagy gond, mivel kárt nem okoztak sehol, viszont nekünk kezdett drasztikusan csökkenni az állatállományunk. A sok kutya mindíg elkapott egyet-egyet belőlük. Ennek persze nem öröltünk, így kerítkezni kezdtünk. Nem körbe az egészet, hanem keresztben leválasztottuk. Ez csak kb. 50 méter lehetett. Vettünk térhálót, szögvasat és nekikezdtünk. Ez működött is a kecskéknél, de a tyúkok kényelmesen átfértek rajta. Így jött a következő lépés és az alját végigkerítettük csibehálóval. No, így már nem volt vele gondunk (hacsak az nem, hogy a portánk 3/4-ét nem tudtuk hasznosítani legeltetésre). Így hátra csak ritkán mentek a kecskék és akkor amikor mi is kintvoltunk. 

Ja! Utólag eszembe jutott még egy dolog. A malacokat is kiengedtük legelni. Nem is volt ezzel semmi gond addíg, amíg meg nem jött a harmadik. A két első szépen elmászkált, legelt, hozzácsapódtak a kecskékhez, de a harmadiknak is nagy volt a szabadságvágya. Észrevette, hogy a másik szomszédnál a szőlő alatt nagyon jó dudva nő, így mindíg átslisszolt valamelyik lyukon, mi meg Henivel rohantunk, hogy bekergessük. Ez általában egy jó félórás móka volt, mivel nem nagy hajlandóságot mutatott arra, hogy átfáradjon a mi portánkra, elkapni meg az Istennek nem lehetett. Kölün nehezítette a dolgunk a szőlő. Mivel szépen meg volt csinálva, ő alatta átfért, mi viszon értelemszerűen nem. Szóval jó móka volt. Azért örülök, hogy ezzel már nincs gondom.

Egy kacsa és a libáink egy része a garázs előtt.

Időközben felnőttek a kacsák és a libák. A libák jobban védték a portát, mint a kutya. Ha jött valaki egyből jeleztek, kajabáltak. Egyszer a falu másik végéből áttévedt egy párocska és felvetette, hogy van nekik egy jerke birkájuk és nem -e akarom megvenni. Régóta gondolkodtam birkában, de az ára mindíg visszatartott. Egy birka árából veszek minimum 2 kecskét és a kecske tejmennyisége is a birka ellen szól. Mindenesetre megegyeztünk. Adtam érte 3 libát (ha jól emlékszem). Dollyt (a birka neve) keresztülvezettük a falun pórázon és szabadon engedtük. Gyorsan hozzácsapódott a kecskékhez. Igazából nem volt semmi baj. Egyészen addíg, míg nem cseréltem egy kost is. Miskolcon az egyik haverom tanyáján kötetett meg az üzlet. Szintén csere-bere volt. Itt ha jól emlékszem egy GPS-t adtam érte, de sajnos nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Túl késői születésű volt és nem űzte be a jerkét és elcseréltem egy kecskére meg némi pénzre.

A helyzet eléggé keservesen alakult. Ami pénzünk volt belefektettük az angliai útba, így amikor hazjöttem éppen csak jobban álltunk, mint az előző év elején. Mivel itthon sem volt munka, maradt megint az a helyzet, hogy állatokat kell venni.Megmondom őszintén, hogy elkeserítő volt a látvány amikor hazajöttem. Az udvaron semmi nem mozdult. Teljesen üres volt. Még a kutyát is odaadtuk öcsémnek:(

Megint elkezdtünk dolgozni. Szerencsénkre vissza tudtuk szerezni a kecskék nagy részét. A bakot addigra már levágták (később ettem a húsából és ekkor szerettem igazán bele a kecskébe. Minden húsok közül a kecskének a legjobb a húsa. Persze, ha jól van megcsinálva). Fruzsi és Fehérke visszakerült hozzánk, sőt Fehérke fia és Fruzsi lánya is velük tartott. A bakot ismét Ivánkának neveztük el. 

Visszakerült hozzánk Floppy (a kutya)is. De ugyanúgy nem voltak lábasjószágok és malacok. Szerencsénkre éppen árultak kitojt tyúkokat és vettünk belőle vagy 30-40 darabot. A vásárban vettem 20 kacsát és 10 libát. Persze kicsiket, de gyorsan nőttek. Következő vásáron sikerült hozzájutnom pulykához is (mondtam, hogy kipróbálom). Igaz nem napos pulykát vettem, hanem már nagyobbat és meg is maradtak. Sőt, szerencsénk is volt, mivel mint kiderült párban voltak. A mai napig a kertben vannak és nem is tervezem, hogy levágom őket.

Szóval megint benépesítettük az udvart, bár még nem volt meg minden.

A kecskegyógyító alsó szomszédtól vásároltam malacokat. Igaz havonta egyet, de végülis lett 3 darab amit, ha tehettem szabadon tartottunk. Én elkötelezett híve vagyok a szabadtartásnak. Jobb az állatnak is és az embernek is 10-edannyi gondja van velük, mintha be lennének zárva. Csak hát hely kell hozzá.

Ekkor kezdtünk el kecskesajtot csinálni. Sajnos kevés információ lévén és kevés tejből (amit ritkán használhattunk kísérletezgetésre) nem sokra mentünk vele. Ma már tudom, hogy az volt a baj, hogy mindenképpen fokhagymásat akartam és azzal, hogy belefőztük a fokhagymát a tejbe taknyos lett az egész. Nem állt szépen össze. Az íze nem volt rossz, de az állaga pocsék lett. 

Ekkor kezdtünk el befőtteket is berakni. Rengeteget sikerült elraknunk. Lett összesen vagy 150 üvegnyi. Cseresznye, megy, szilva, csalamádé, minden. Csak az uborka nem sikerült az Istennek sem. De már mindegy. Raktunk el helyette savanyúkáposztát. Kár, hogy a városon már nem csinálják ezeket. Sokkal jobb a sajátot enni, mint a boltit. Bár aláírom sokszor álltunk még este 11-kor  a nyárikonyhában. De megérte.

Igazából a télről nincs sok mindent írni, hacsak azt nem, hogy beérett a tavaszi termés. Mármint, hogy felnőttek  az állatok, amiből finom ételeket lehetett csinálni.

Fontos momentum azonban, hogy kitaláltuk, hogy felhagyunk az egésszel és kimegyünk Angliába. Igaz először csak én és, ha kialakul a helyzet utánam jön a család. Így hát eladtuk az állatokat, levágtuk a malacokat (bár még kicsik voltak, kb. 90-100 kilósak).

Január 20.-a körül el is indultam de, mint kiderült nem sok értelme volt. Kint voltam 2 hónapot, de a válság ott is válság volt. Így március végén hazajöttem és kezdtük az egészet előről.

Miután megszoktuk a kecskéket (és persze ők is megszoktak minket) kezdett unalmas lenni az élet, így eldöntöttük, hogy veszünk malacot is. Mint említettem volt ott egy 7 fakkos disznóól, így volt még helyünk bőven. Kis félrerakás után vettem 2 malacot. Persze ez sem csak így ment. Hosszas  győzködés előzte meg a vásárlást. Persze nem az eladót kellett győzködni, hanem Henit. Tudom, hogy sokszor írom le ezt a győzködéses témát, de ez tényleg egy komoly, megfontolt tervet igényelt és sohasem volt egyszerű.

Átmentem hát a szomszédba (Gyulához) és elhoztunk 2 malacot. Ekkorra elég jól összebarátkoztunk Gyulával, így azért jobban lehetett alkudozni. Szépen megszokták a helyüket, de ekkor már mocorgott bennem, hogy ez kevés lesz nekünk, de nem szóltam Heninek. Egyszer Gyula megkért, hogy segítsek már neki valamiben (utána természetesen falusi szokás szerint iszogattunk is egy kicsit) és megegyeztünk egy malacra. Kb. féláron hoztam el, de ez volt a legkisebb a csapatból. Igazság szerint én választotam azt, mivel kíváncsi voltam rá, hogy hogy fejlődik, ha nem lökik odébb a többiek. 

Nem volt túl jó választás. Növögetett-növögetett az, de sokkal lassabban, mint a másik kettő.  Így egy napon kitaláltunk, hogy vágjunk malacot (elvégre minek olyan állatot tartani, ami annyit eszik , mint két másik, viszont nem nő tőle szinte semmit). Így átjöttek a szomszédok, levágtuk és egyben megsütöttük. Csináltunk egy jó bulit.

A disznóvágás (vagy inkább malac)

Sokan gondolhatják, hogy butaság volt a legkisebbet választani, de igazából én örülök neki, hogy hozzám került. Legfőképpen azért, mert ezekből az állatokból (azóta volt már több problémás állatom) tanultam a legtöbbet. A tanulópénzt meg így is úgy is meg kell fizetni és így azért nem volt olyan drága.

Így aztán maradt két malacunk és lassacskán jött a tél.

Ahogy kinéztünk a házból már életet lehetett látni a portán. De (mint említettem nem tudtuk mit is vállalunk) elkezdtek jönni szépen sorban a problémák. Első problémánk az volt, hogy a kertbe volt ültetve, de nem volt leválasztva, hogy az állatok ne tudjanak odamenni. Sajnos ennek a problémának a megoldására nem volt pénzünk (kellett volna csinálni majd 50 méter kerítést), így megkötöttük a kecskéket.

Igen ám, de ez sem volt túl jó megoldás, mivel a kecsék úgy feltekerték magunkat , hogy mozdulni sem tudtak. Fél óránként ki kellett nézni rájuk, hogy éppen mit csinálnak. Ma már tudom, hogy a kecske mindenre képes. Olyan mint egy rossz gyerek. Bármi, amit nem lenne szabad csinálni azt biztos megtalálja és biztos, hogy megcsinálja.

Kínlódtunk velük egy darabig, de hosszú távon ez nem működhetett, így a vége az lett, hogy szabadon engedtük őket. Igaz ez a kert rovására ment, de bevallom töredelmesen ez nem sok kárt okozott, mivel addigra már meglehetősen gazos lett a kert (egyedül nem győztem, Heni pedig a kicsivel volt). Viszont a kecskék imádták.

A következő probléma az volt, hogy megbetegedtek a kecskék. Ez az elhozásuk után pár nappal (esetleg egy héttel) következett be. Mára már ezt is megtanultam, de akkor fel sem merült bennem, hogy a fűtől beteg lehet egy kecske. A probléma az volt, hogy ahonnan hoztam őket szénát kaptak enni nálunk meg nem volt széna, így a zöldet kellett enniük. Ez tetszett is nekik, csakhogy nem volt idejük átállni, így szépen felfúvódtak, nem ettek és Fruzsi is elapasztotta a tejet.

Most voltunk nagy gondban, mivel a pénzünk elment a kecskékre. Állatorvos drága, így szóba sem jöhetett. Szerencsénkre az egyik szomszéd tanyán nőtt fel és a mai napig foglalkozik birkákkal. A birka meg olyan, mint a kecske csak más ruhába van öltözve. Áthívtam, megnézte kaptak egy kis ecetes vizet szódabikarbónával, meg biztos ami biztos alapon leoltota őket egy kis vitamininjekcióval. A kecskék 1 nap alatt helyrejöttek és a tej is csordogálni kezdett.

Sok egyéb problémánk volt ezután is velük (beakadt a lábuk két deszka közé és nem tudtak kijönni, autóra ugrálás, stb), de az biztos, hogy kecském mindíg lesz. Hiába van velük sok gond, náluk aranyosabb állatot nehéz találni.

Telt múlt az idő és a feleségemnek elfogyott az anyateje. Tápszert nem akartunk adni a kicsinek (meg hát elég drága is volt) így kis fejszámolás, osztás-szorzás után meghoztuk  a következő döntésünket.

Hozzunk kecskét. Végülis legalább nem kell füvet nyírni. De a feleségem a lelkemre kötötte, hogy csak kiskecskét hozhatok. Elkezdtem nézelődni, leültem a net elé (mobil net ami csak EDGE-n kapcsolódott, tehát tetű lassú volt) és találtam Füzesabonyban. Itt kell hozzátennem azt is, hogy az édesapám nélkül ez nem ment volna. Ugyanis van neki egy Opel Astra Caraván kocsija, ami (mivel ő ekkor nem használta) nálam volt. Szerencsére amikor vette úgy döntött, hogy kombi autót vesz és ez nekem lehetőséget adott arra, hogy lépni tudjak az állatok ügyében (bár érthető okokból ő ezt nem nagyon értékelte).

Nosza egy kis telefonálgatás után beugrottam a kocsiba és meg sem álltam Abonyig. Volt ott sok kecske és nem győztem válogatni. Ugyan az eredeti terv 1 darab kiskecske volt, de gondoltam átlépem a megegyezést és kiválasztottam egy jerkét (lányt) és egy gidát (fiút) Ha jól emlékszem a kettőt vettem meg 9.000 forintért. Gondoltam, ha már van kecske, legyenek utódok is.

Fehérke és Ivánka.

Hazavittem őket, persze a család kint várt, hogy lássák az új állatokat. Gyorsan kipakoltam a kecskéket. Szaladgáltak, ugráltak nagyon tetszett mindenkinek. Azt hiszem igazából nem tudtuk mit is vettünk a nyakunkba, de ezt majd később.

A fiú Ivánka lett a leány pedig Fehérke (stillszerűen mivel hófehér szánentáli jellegű kecske).

Ahogy rohangáltak felvetettem, hogy jó jó, van kecskénk, de nincs tejünk. Így gyors megbeszélés után vissza a kocsiba és irány Abony. Akkor vettem meg Fruzsi nevezetű kecskénket 14.000 forintért.

A kilátás...Fruzsival (jobb oldalt) a háttérben

Mivel sosem fejtünk kecskét (sőt semmilyen állatot) elmagyaráztattam a hölggyel hogy is kell. Hazavittem Fruzsit és eljött a délután. Nekikezdtünk fejni. Vagyis az asszony, mivelhogy tudtommal ez női munka. Nem kell mondanom, hogy egy csepp tej nemsok annyit sem tudtunk kifejni a kecskéből. Hála Istennek elég türelmes jószág volt, akkor is így hősiesen állta kínlódásunkat. Ismét telefonálgatás, majd a hölgy elmagyarázta Heninek (feleségemnek) is,hogy is működik a dolog. És nem sokra rá megjelent az első tejsugár. Nem tudom már meddig tartott a fejés de biztos több volt, mint fél óra (mostanság egy kecske max fél perc, bár én fejem:)), de a lényeg, hogy a saját tejünket ihattuk. Viszonylag olcsón sikerült kiváltani a bolti tejet és a tápszert.  

A kisebbik fiam és Ivánka.

Megtettük az első lépést. Az 5000 m2-es portán (ami persze növénytermesztésre volt használva az elmúlt években, így gyakorlatilag egyben volt, minimális kerítéssel) rohangált 10 darab tyúk.

De legalább elfértek. Volt nekik helynek egy 7 fakkos disznóól, ami kb 70 m2 alapterületű volt. Szóval a lényeg, hogy elvesztek a portán.

Ami kimaradt az előző részből, hogy azért nem volt olyan egyszerű dolog ezt a 10 tyúkot sem beszerezni. Nem is azért, mert nem volt pénz vagy hogy honnan vegyük, hanem a feleségem miatt. Mint említettem városi jányka, így elsőre meglehetősen tiltakozott ellene, de hosszas érvelés és magyarázás után végül csak belement és kapirgáló csirkék kezdtek mászkálni a portán. Tojtak is szépen. Persze nem várhattunk csodákat, de azért a napi 5-6 tojás megvolt és ez egyenlőre meg is felelt nekünk. Rá lehetett volna beszélni több tojásra is őket tojótáppal, de igazából nem szerettünk volna olyat enni ami táppal van etetve. Mint később megtudtam ez is jó arány volt, ugyanis ezek a tojótyúkok táp nélkül vajmi keveset tojnak. Sajnos addig tenyésztették őket, hogy a plussz dolgok nélkül csak mutatóba adnak tojást:(.

Eltelt pár nap vagy hét (már magam sem tudom) és elkezdtem megint fűzni a feleségemet, hogy azért csak kevés ez az állatmennyiség és mivel ismét sikerült meggyőznöm megbeszéltük, hogy az Ónodi vásárra kimegyek és hozok még állatokat. Persze pénz még mindíg nem volt, de valamicskét ismét lecsíptünk, így azzal a hatalmas összeggel (pár ezer forint) elindultam a vásárba.

Szerettem volna kacsát, libát, pulykát venni. Abszlút fogalmam sem volt az árakról, így hosszas nézegetés után rájöttem, hogy nem sok mindent  fogok tudni venni ebből a pénzből, de nem adtam fel.

Itt azért hozzá kell fűznöm néhány gondolatot amin utólag már én is csak nevetek. Persze magamon. Megérkeztem az állatvásárra és a nagyobb állatokat (malac, ló, felnőtt szárnyasok) ugyan felismertem, de amint a kicsi napos állatokat láttam fogalmam sem volt, hogy mi micsoda. Így mindíg kérdezősködnöm kellett. Minden szívbaj nélkül megkérdeztem mennyibe kerül a naposcsibe, aztán közölték venem, hogy az napos pulyka. Igazából ma sem nagyon értem, hogy abból a kis pulykából, hogy lesz akkora állat és a tyúk csibéjéből, miért nem, de hát kénytelen kelletlen elfogadtam a tényeket.

Szóval akkoriban egy napos pulykáért kértek 850 forintot, de mivel óva intettek a szomszédok tőle (sok vele a baj, pálinkában kell mosni a lábát, ki kell hánynia a mérgét, stb. (bár ez mint utólag kiderült területenként változó, de mindenki egyetért benne, hogy macera)) így nem mertem venni. Így maradt a kacsa. 400 forintos darabáron vettem belőle pár darabot és irány haza. 

Most már sárga (majd később fehér) foltok is szaladgáltak az udvaron, de persze még mindíg kevés volt.